Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Várkonyi-Nickel Réka: Az Oral History módszertani lehetőségei és határai a kollektív traumák kutatásában
amelyben a vizsgált személy vagy közösség megjelenik, részét képezi az elemzett világnak, s mindegyik másik arcát mutatja ugyanannak. Hogy maradhatna ki mindebből az eseményt átélők meghallgatása? Mintha Poirot úgy próbálna nyomozni egy gyilkossági ügyben, hogy nem állna szóba a szemtanúkkal. A terepmunkával azonban a történész a néprajz területére merészkedik. A néprajzi megismerésmódok kihívásáról a társadalomtörténettel szemben magyarul először Hans Medick „Misszionárius a csónakban?”9 című kötete jelent meg és olyan kulcsfontosságú kérdésekre keresett választ, mint: hogyan kombinálható a néprajz és a történelemtudomány, hogyan lehet sajátos, antropológiai terepmunkaként megszólítani az embereket és forrásként használni az interjúkat a megélt történelem leírására? De a társadalomtörténet és a néprajz kapcsolatát és módszereik integrálását elemezte Keményfi Róbert is, a módszertanilag igen jelentős „Bevezetés a társadalomtörténetbe” kötet vonatkozó fejezetében.10 Az Oral History-kutatásoknak sajátos időbeli korlátot szab az emberélet lehetséges hossza, az a két-három nemzedéknyi esztendő, amelyen belül közvetlenül megismerhető egy-egy ember élettörténete, tapasztalata a világról vagy a szociális, kulturális viszonyai. Az interjúkészítés következtében - Jan Assmann elmélete alapján11 - az interjúalanyok emlékezetének részletei a történelem hivatalos hagyományaként élhetnek tovább, a társadalmi emlékezet olyan sajátos fajtájaként, amely „egy teljesen absztrakt idő- (durée artificieUe), tér- és eseményfelfogás szerint helyezi él az- ebben a formában senki által át nem ék - eseményeket”}2 Az elbeszélt történelem tehát egyrészt a legősibb módja az elmúlt események emlékezetbe emelésének, másrészről viszont a klasszikus történetírás újból és újból felfedezett, veszélyeket rejtő, titokzatos vadonja. A hitelesség problémája kezdettől fogva az Oral History és a hagyományos történetírás között feszülő ellentét egyik központi eleme. A kutatók egy része úgy tekint az Oral History módszertani kihívására, amely a kollektív emlékezet és a professzionális történetírás közötti feszültségből táplálkozik.13 Gyáni Gábor szerint az alapvető kérdés nem is az, hogy az interjúk hiteles források-e, hanem az, hogy miféle élményeket vizsgálhatunk az Oral History módszerével, amikor a múltat a jelen tapasztalatai alapján feldolgozott emlékképek alapján rekonstruáljuk?14 Miért kételkedünk a visszaemlékezőkkel készített interjúk hiteles múltábrázolásában? A kulcs az emberi memóriával kapcsolatos bizalmatlanságban van, emlékezetünk szelektív voltában. Vannak olyan területei, ahol egészen pontosan őrzi a múlt lenyomatát (például a legtöbben pontosan le tudják írni azt a lakókörnyezetet, ahol 5-6 évesen éltek), de vannak olyan területei is, amelyre csak segítséggel tudunk visszaemlékezni, ha egyáltalán vissza tudunk. A legtöbb esemény sajnos az utóbbiba tartozik. Ráadásul ha egy eseményre egy közösségen belül többen is emlékeznek és sokszor beszélnek róla, az emlékek összekeverednek, színre lép a fantázia és már nem tudjuk, hogy a saját em9 MEDICK 1988. 10 KEMÉNYFI 2006. 11 ASSMANN 1999. 12 HORVÁTH 2011. 169. 13 Bővebben lásd: VÉRTESI 2004. v.ö. FEJŐS 1996. 14 GYÁNI 2007. 104
