Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Cs. Sebestyén Kálmán: Jelenetek egy birtok történetéből
nem merült fel kétség ezzel kapcsolatban. Kúriája, „a kastély”, a templommal szemben, az út másik oldalán állt. A kúriával együtt öröklődött a kegyúriság, mivel 1866- ban Luby József támogatásával készült el a katolikus templom tornya, bár a Jankovich birtok legnagyobb részét Erzsébet, Szilárdy Ödönné örökölte. A későbbiek során az egyházi építkezések és épületjavítások jelentősen apasztották az egyre csökkenő nagyságú Luby-birtoktest jövedelmét. Ez akkor vált kényelmetlenné, amikor Luby István (Luby József unokája) meghalt, s négy kiskorú gyermeke örökölte a birtokot, a vagyonkezelés pedig az árvaszék ellenőrzése alá került. 1927 elején a templom tetőzetét javították ki, s mint kegyúri költség azt az árvaszék kifizette. Ugyanaz év decemberében Herczeg József c. kanonok, plébános bejelentette az árvaszéknek, hogy a kántorlakot lakhatatlansága miatt lebontatta. Többször jelezte a kegyúrnak, de nem javíttatták ki. A kántornak lakást kell biztosítani, amely a kegyúr, Luby István utódainak a kötelessége.6 A jogokat azonban valószínűleg életében sem Luby István gyakorolta, hanem átengedte anyjának, Luby Gézáné született Mészáros Georginának. Legalábbis Förster Kálmán visszaemlékezései erre utalnak az úrnapi körmenet leírásában: „A körmenetet a katonai, a levente, cserkész, acélgyári, bányász és egyéb különítmények felvonulása tette ünnepélyessé. A baldachin utáni első hely a nagyközség bíráját illette. Én azonban arról, hogy nekem a körmenetben részt kellene vennem - evangélikus létemre - nem tudtam , a lakásomon tartózkodtam, mikor sietve beront hozzám Kovács József tanácsnok és mondja, hogy a körmenet mindjárt megindul és botrány lesz, ha a hagyománynak megfelelően a község, most a város feje nem lesz a helyén. Én sietve feketébe öltöztem, egy mellékutcán át a körmenethez csatlakoztam és a baldachin mögötti első helyet akartam - az útbaigazításnak megfelelően - elfoglalni, de amikor odaléptem egy ékesebb nő karjának egy határozott mozdulatával hátratolt. Én meglepődve a zászlóalj parancsnok mellé léptem. Kisült, hogy engemet Kovács Jóska tévesen informált. Lubyné volt az a hölgy, aki engem hátra parancsolt, őt, a templom kegyuraság képviselőjét illette az első hely és nem engem. ”7 Végül az ügy tisztázása érdekében 1932. májusában az árvaszék határozatot hozott arról, hogy megkeresi a rozsnyói római katolikus püspöki hivatalt, „miszerint közölni szíveskedjék, hogy a salgótarjáni római katholikus plébánia kegyurának... a plébánia fenntartása tekintetében a kegyúri jogból folyóan mily kötelezettségei állanak fenn, s ezen kötelezettségek mily okiraton alapulnak, azok hol találhatók fel s amennyiben ily okmányok az egyházi főhatóság irattárában találtatnának: szíveskedjék arról egyszerű másolatot küldeni. A történelmi fejlődés kapcsolatainak ismeretében ugyanis a Salgótarjáni róm. kath. plébánia területén eredetileg egy birtokos volt a kegyúr, s az időközben felosztott és eladott birtokok a kötelezettség alól mentesülvén: azok az 580 holdnyi területű Vadaskert pusztai birtokra tömörítettek... Az egyházközség a város fejlődésével kapcsolatosan is tetemes költségekkel van megterhelve, melyeket a kegyúri kötelezettség teljesítésére akar letolni. Ily kötelezettségek: a csatornázás, aszfakjárda építés, a plébániaépület 6 MNL NML V.184. Salgótarján város árvaszékének iratai (Luby kiskorúak) 7 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város első polgármesterének visszaemlékezései. Szerk. Dr. SZIRÁCSIK Éva. Nógrádi Tudománytár 3. 103. 89
