Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Cs. Sebestyén Kálmán: Jelenetek egy birtok történetéből
aláfalazása, a kocsiút burkolás stb. költségei, amelyeket a városi hatóság behajtásra már ki is mutatott. Minthogy az árvaszék értesülései szerint a kegyuraságoknak megszüntetése magának a katholikus egyházhatóságnak is szándékában áll s mert a változott történelmi, gazdasági, társadalmi és szociális viszonyok következtében maga a gyámhatóság is helyén valónak véli a kiskorúakat terhelő kegyuraságnak megszüntetését, annál is inkább, mert ez reájuk nézve ellenérték nélküli megterhelést jelent.” Kérik, hogy a püspöki hivatal ezirányú szándékát is közölje.8 Arról nem marad fenn irat, hogy a püspöki hivatal pontosan mit válaszolt. Abból azonban, hogy még 1940-ben is jegyeznek be birtokrészekre kegyúri kötelezettséget, gyaníthatjuk az elutasítást. Luby József három gyermeke közül Sarolta fiatalon elhunyt, Ilona pedig báró Fechtig Nándor honvéd alezredes feleségeként Pestre költözött. A tarjáni birtokot, valószínűleg a gyöngyösi házzal együtt, Géza örökölte. Gyöngyösön született mindkét gyermeke, a kiskorában elhunyt Aladár 1881-ben, és István 1883-ban. A birtok irányítását gazdatisztre bízták, hosszú évekig ez Györffy József volt. 1874-ig ő képviselte a virilis földesurat is a községi képviselő-testületben. 1877-től már személyesen jelenik meg Luby Géza a gyűlések egy részén. Egyre aktívabb, elsősorban az önkéntes tűzoltó egyesületben tölt be különböző funkciókat.9 Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a birtok első átszervezése. Alapja az a helyzeti előny, hogy egy iparosodó település közvetlen szomszédságában található. A birtok területének fele erdő, kb. harmada szántóföld, a többi rét, legelő, illetve olyan terület, melyet mezőgazdasági termelésre nem lehet használni. A hagyományos szántóföldi növénytermesztés mellett így lehetőség volt az állattenyésztés súlyának növelésére. Megindul a gyorsan gyarapodó községi lakosság hússal és tejtermékekkel ellátásába bekapcsolódás. 1895-ben 104 szarvasmarhát és 240 juhot írtak össze. Az egykori „mulató házak” átépítése, majorsággá alakítása is erre az időszakra esik, a központí épületre pedig emelet került.10 Az átalakítások és a gazdaság működtetése jelentős terhekkel járt. Annak ellenére, hogy 1886-ban a Siketárnyékban, a Tarján-patak mentén közvágóhíd céljára területet adtak el, a kiadások fedezésére 1896-ban a birtok egy részét 18 ezer korona jelzáloggal terhelték meg. II. Kísérlet a birtok működtetésére Luby István, aki apjától a század elején átvette a birtok igazgatását, 1925. augusztus 7-én beadvánnyal fordult az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnökéhez. Ebben kérte, hogy birtokait mentesítsék a földbirtokreform céljára való igénybevétel alól. Egyrészt a hadirokkant és hadiözvegy kérelmezők házhelyigényei a nagyobb birtokokból már kielégítést nyertek, a tőle elveendő területre nincs szükség. Eredetileg az izraelita temetőtől északra, a törvényhatósági út mellett jelöltek ki házhelyeknek való területet. Másrészt „ősi középbirtoknak” minősül, mely a törvény szerint az igénybevétel alól mentesül. Harmadrészt a belterjes gazdálkodás kiterjesztése érdekében - mint írta - „erőmet erősen 8 MNL NML V. 184. Salgótarján város árvaszékének iratai 256/1932. árv. 9 MNL NML V. 171. a. Salgótarján nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyvek 10 Salgótarján története. Szerk: SZABÓ Béla Salgótarján, 1972. 112 90
