Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
tál a Zagyvához tartozó Péterffy-féle erdőben fát vágatott, és a favágóktól hallották, hogy a Jankovich-birtokon van egy hegy: Salgó, amely állandóan füstölög. Ezért megkérték a birtok erdőőrét, hogy mutassa meg nekik ezt a helyet. Mintát vettek és elküldték a Helytartótanácsnak, ahol ezt a szenet, a beküldött minta alapján nem tartották használhatónak.57 A Jankovich család feltételezhetően tudomást szerzett erről, de szélesebb körben nem terjedhetett el a híre, ugyanis Mocsáry Antal Nógrád megyét leíró művében nem említi meg. Hiába a felfedezés, a kőszén használata nem terjedt el, ami nemcsak a Helytartótanács megítélésén múlott, hanem azon is, hogy az infrastruktúra nem volt még kialakítva: hiányoztak a megfelelő utak, a szállítás megoldhatatlannak tűnt, és hiányzott az elegendő tőke. A korszakban a „tűzgépeket” fával működtették. Nyugat-Európában a 18. században megtörtént az átállás, az energiaváltás: a kőszénnel működő gőzgépek elindítják a „szénforradalmat”. Magyarországon - hiába, hogy már vannak kőszénlelőhelyekről adatok, voltak feltárt kőszénlelőhelyek - elmaradt az energiaváltás. Az erdők fáját erőteljesebben igénybe vették, aminek következtében a letarolt hegyoldalak elvesztették vízmegtartó képességüket, és ez számos problémát okozott a következő századokban is. A táj az iparosodás lázában -19. század A táj és a tájhoz való viszony hogyan változott meg a 19. században? A 19. század elején a 18. századra jellemző mentalitás volt még jellemző, ami megfigyelhető a század első felében készített vármegyeleírásokban. 1803-ban készült, nagyon részletes kéziratos erdőtérképen „tekinthetjük meg” a „Medves magosa” és annak környéke erdővágásait.58 Az I. Ferenc osztrák császár trónörököse, Ferdinánd részére 1819 táján készített „technológiai gyűjtemény” Salgó környékén a kocsányos tölgy jelenlétét emelte ki és leírta, hogy a környéken élők a faáruk és faművek készítésével és esetenként azoknak az Alföldön való eladásával foglalkoznak.S9 Mocsáry Antal, Nógrád vármegyét ismertető munkájában, Bél Mátyásra hivatkozva, szintén kiemelte a medvesalji erdőket, melyek bükkfában bővelkednek, és külön megemlítette a salgói erdőket is.60 Fényes Elek egy évtizeddel később megjelent műve szerint „gyönyörű bikkes erdőket láthatni a Medves alján”. 61 A század közepén a salgói várról a következő sorokat írta: „épült ez sűrű erdőségek között, egy magas és csúcsos hegy tetejébe, kerületét kősziklás meredek teszi, aljait pedig mély völgyek kerítik. A várhoz felmenni csak dél felől lehet.”62 Szintén a század közepén, 1854-ben Kaulfusz József lehangoló képet nyújtott a megye erdeiről: szerin57 Uo. 12-13. p. 58 MNL S 45. Melczer Család No. 0003. 59 MNL NML IV. 1/b Miscellanae. I. 60 MOCSÁRY Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése. 2. köt. Pest. 1826. 38-39. p. 61 FÉNYES Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2. köt. Pest. 1837. 201. p. 62 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára IV. köt. Pest, 1851. 5-6. p. 72
