Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
A vár alacsonyabb, nyugati része előtt úgy képezték ki az alul faragott homokkőelemekből, felső, méhkas alakú részén téglából megépített vízgyűjtőt, hogy abba a tetőkről és az udvarról származó esővíz kővályúkkal és fából faragott csatornákkal került elvezetésre. A 15. századtól vannak adataink a vártól északra fekvő, mai Bodzfás-kút mellett létrejött váralja településről.20 A település létrejötte szintén tovább alakította a várkörnyék tájhasználatát. Salgó 1460-ban ismeretlen körülmények között a cseh huszita csapatok kezébe került, visszafoglalása után Mátyás király híveinek, a Szapolyai családnak adta. Ettől az időponttól datálható a salgói vár uradalmának megszületése.21 Hogyan látták a 16. század elején a környéket? Oláh Miklós, műve megírásakor Németalföldön Habsburg Mária tanácsadója és kincstárnoka, az 1536-ban íródott Hungária című művében Magyarország 1526 előtti virágzó állapotának bemutatására törekedve, „Salgó Tarjánt” az „Ipoly meg az Egerig húzódó erdős hegy között” fekvőnek írta le. Oláh Miklós szerint „erdő annyi van és akkorák, hogy egyrészt jobbágyoknak bőségesen elég az ingyen tűzifa mindennapjaikra, sőt akárhányszor jónak látják, behordanak belőle a szomszédos városokba, s ott olcsón árulják”.22 Oláh Miklós szavait jobban értékeljük, ha azt vesszük, hogy a Tripartitum szerint a legértékesebb erdőnek a makkos erdő számított, hiszen a makkoltatásból jelentős jövedelem származott.23 Hasonlóan viszonyultak a „bárdos” erdőhöz, amelyből épületfát lehetett nyerni. A legkevésbé megbecsültnek a bozótos, cserjés erdő számított, amit csak tűzifanyerésre lehetett használni.24 Az épületfát nyújtó területek jelentősége akkor nőtt meg, amikor 1541 után nyilvánvalóvá vált, hogy a terjeszkedő Török Birodalom célpontjai közé tartoznak a felvidéki bányavárosok, így Salgó szerepe is megnőtt, Fülek védelmében kiemelt szerepet töltve be.25 Az erősség Mohács után előbb Ráskai István megyei főispán birtokába, majd 1544 szeptemberétől Bebek Ferenchez került, aki 1548-ban eladta Derencsényi Farkasnak.26 Feld István szerint valószínűleg Derencsényi Farkas nevéhez köthető a külső falhoz támaszkodó, ma még részben feltáratlan reneszánsz palotaszárny emelése az északnyugati részen, s hozzá köthető a keleti ágyútorony építése is.27 Amikor megerősíttették a salgói várat, az uradalomhoz tartozott többek között Karancsalja, Salgótarján és Ponyi 20 FELD 2002. 225-227. p. 21 1481-ben kartali Bornemissza György, 1506-ban Nagy (Magnus Albert) volt a salgói várnagy. Uo. 228 - 229. P22 OLÁH Miklós: Hungária. Bp., 2000. Osiris Kiadó. 32. p., 47. p. 23 A makkoltatásból származó jövedelem: a sertések tizedéből vagy annak megfelelő fizetségből áll 24 TAGÁNYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I. köt Bp., 1896. XII-XIII. (továbbiakban TAGÁNYI 1896.) 25 R. VARKONYI Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében. A megosztottság évszázada. 1526- 1606.1. köt Bp., Korona Kiadó. 72. p„ 75. p. 26 Salgótarján történelmi kronológiája, 1996. 10-11. p. 27 FELD István: Középkori várak a Karancs, a Medves és a Cseres-hegység vidékén. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység tájvédelmi Körzet Nógrád és Gömör határán. Szerk.: KISS Gábor, BARÁZ Csaba, GAÁLOVÁ Katarina, JUDIK Béla. Eger, 2007. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. 187-188. p. A salgói vár régészeti feltárásával kapcsolatban lásd még FELD István: Jelentés a salgói vár 1981-193. évi régészeti kutatásáról. In: Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve. X. sz. 1984.213-263. p.; továbbá FELD István: Salgó vára. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Flírlevele 1. 2005/1. 109-111. p. 66
