Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Kazareczki Noémi: Ruszinkó Antal, a szécsényi mezőgazdász és közéleti ember

Nógrád - és Hont megyében az 1860-as években még a magyar szarvasmarhákat tenyésztették, hiszen a vasúti közlekedés fejletlensége miatt külföldről még nem hoztak tenyészállatokat. Ezt követően az első importállatok között volt a „hollandi feketetarka” tehén, azonban mivel gümőkórra hajlamos volt, nem sokáig tenyésztették. Ezt követte az emmenthali-, berni-, mölthali-, és lavanthali marha, és csak az 1880-as évek elejétől „jött divatba” a simmen- thali tenyésztése. Természetesen ez csak a nagyobb gazdaságokra vonatkozott, mert a kisgazdák és a községek csak a kilencvenes évek elején vásároltak vöröstarka bikákat az uradalmaktól13

1880-as években központilag szabályozták a tenyésztési irányelveket, az országot körzetekre osztották: az Alföldön és Erdélyben az ősi szürke marhát, az északkeleti Kárpátokban a borzderes szarvasmarhát, a nyugati tarka fajták tenyésztésére az ország többi részét jelölték ki.14

Az 1880-as évektől a nógrádi gazdák - mint fentebb említettem Ruszinkó Antal is - rájöttek arra, hogy a tehén hajtja a legnagyobb jövedelmet, mert a vasutak szaporodásával a tejnek és tejtermékeknek lehetővé válik a városokba, - Nógrádot illetően - Pestre szállítása, ezáltal, az „úttörők” igen szép jövedelemhez jutottak, de ez csak a nagyobb gazdaságokra vonatkozott.15

5. kép. Ruszinkó Antal tehenészetéből növendék borjak KFM 79.117.1.

13 Köztelek, 1927. 10. 27779. sz„ 1509. p.

14 ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA, 2008. 65. p.

15 Köztelek, 1927. 10. 27779. sz„ 1509. p.

50