Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Kazareczki Noémi: Ruszinkó Antal, a szécsényi mezőgazdász és közéleti ember
Az „ipolyvölgyi tájfajta” az egész országban hírnévre és elismerésre tett szert. A berni és simmenthali keresztezésből származó pirostarka egyedek jellemzője volt a fehér fej, kis sárga szarv, a hátsó testrész dominánsabb volt, vastag tejérrel és nagy, nem húsos tőggyel rendelkezett. Nagy testű, erős csontozató egyedek voltak, erős igásállatokként és bő tejelőként is hasznot hoztak a gazdaságoknak. A svájci bikaimport javította Nógrád - és Hont megye szarvasmarha állományát, és akik a gazdasági egyesületek útján szerezték be apaállataikat, azoknak a vételárból 20%-ot engedtek, és a részletfizetést is megengedték. Továbbá a szarvasmarha kiállítások és díjazások is hatékonyan támogatták az ágazatot.16 Ruszinkó Antal a Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület Értesítője 1896/2. számának mellékleteként jelentette meg a szarvasmarha-tenyészetének leírását: Ruszinkó Antal szécsényi bérbirtokának és ezzel összeköttetésben lévő simmenthali jellegű szarvasmarha tenyésztésének ismertetése címmel, melyből megtudhatjuk, hogy a tehenészetet 1875-ben alapította, mely egy darab berni bikából és három darab berni tehénből állt, melyeket Budán vásárolt, és a tenyésztés húszévi fennállása óta idegen anyaállatok behozatala nélkül beltenyésztéssel folyik. Az apaállatok televér kuhlandi, és televér simmenthaliak voltak. Az utolsó apaállatot (a Jupiter nevű bikát) 1894-ben importálta Simmenthalból, melyet a millenáris kiállításon, valamint a tőle származó utódokat is fényképen bemutatott. A keresztezésekből származó és a televér apaállatok után származott ivadékokat „Nógrádmegyei pirostarka tájfajta simmenthali jelleggel” megnevezéssel jelölték. (5.kép.) Ekkor még a nagy gazdaságok is hatalmas pénzösszegeket költöttek, hogy Svájcból és Dél-Németországból hozzanak tenyészállatokat, főként anyaállatokat. Ezért az Országos Törzskönyvelő Bizottság Országos Törzskönyvet hozott létre, melynek kiadványai a külföldi konzulátusok útján a külföldi tenyésztőkkel ismertette meg a magyar fajtenyészeteket. Az 1896-ban kiadott törzskönyv a 25 vármegye területén 123 törzskönyvezett simmenthali tenyészetet tartott nyilván - köztük Ruszinkó Antal tehenészetét, - valamint 2500 tenyészállat leírását is tartalmazta.17 III./2. A tejgazdaság Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség 1883-as megalakulása után sorra jöttek létre a városi tejszövetkezetek. A felügyelőség feladatának tekintette a tejgazdasági üzemek létrehozását, a működtetésükkel kapcsolatos tanácsadást, alapszabály kidolgozását, tejipari gépek behozatalát. A létrejött városi tejszövetkezetek közül a Budapesti Központi Tejcsamok volt a legjelentősebb.18 Nógrád megyében is az 1890-es évekre a szarvasmarha tenyésztés az állatok létszámának tetemes emelkedését hozta. Az ebből származó tejtermékek értékesítése viszont az infrastruktúra kezdetlegessége miatt akadályozva volt - a nagyobb városoktól való távolság, a hajózható folyó és vasút nélkülözése miatt. Ezért Ruszinkó Antal 1894-ben a környékbeli birtokosokkal és a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület segítségével létrehozta a Szécsényi Tejszövetkezetet és Sajtodát. Az üzem Dr. Pulszky Ágost ún. Serház udva16 Köztelek, 1927. 10. 21.119. sz., 1509. p. 17 Köztelek, 1896. 10. 03./80. sz., 1428. p. 18 ESTÓK- FEHÉR-GUNST -VARGA 2008, 65. p. 51
