Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története

van-e a virágüzletben virág vagy sem, de azt be tudjuk szerezni, ha a kertészet nem tudja megtermelni, de parkot beszerezni nem lehet. Éppen ezért ez a kertészet feladata és ezt tartsa a legfőbb teendőnek. ” Egy éwel később maga Lombos Márton tanácselnök foglalt állást ebben a kérdésben kifejezve elégedetlenségét a kertészet tevékenységével kapcsolatban: „Nem engedhető meg az, hogy míg a népgazdaság súlyos százezreket biztosít a parkosításra, köztisztaságra, ugyanakkor évről évre nem használjuk fel az összegeket. A Horthy rendszerben nem költöttek ennyit a parkosításra, mint most a szocializmusban, s mégis különbül nézett ki a város, mert ez a pénzen kívül munkafegyelem, hozzáállás kérdése is. ” Az éles kritikát többek között az váltotta ki, hogy a kiültetések leállása mellett a város központi részein lévő parkokat felverte a gaz, ami nemcsak a városlakók, hanem az idegenforgalom érdekeit is sértette. így aztán lassan a kiültetendő fákat, virágokat és cserjéket a város az ország különböző kertészeteitől (Békéscsaba, Sasad, Zalaegerszeg, Érd, Törökbálint, Balatonaliga) vásárolta. Egyébként nem kis mennyiségekről van szó, 1966-ban pl. közel 87.000 darab dísznövényféleséget ültettek ki a város köztereire.

Virágágyak Balassagyarmaton az 1960-as években

A virágkertészeti tevékenység háttérbeszorulásával a meglévő parkok állagának fenntartása, a fásítás lett az elsődleges. Évente több száz díszfa került a város utcáiba, pL 1963-ban 110 gömbjuhart, 233 gömbakácot ültettek ki. A parkosítás szempontjából voltak kiemelt területek, úgymint a városháza, a múzeum, a Rákóczi út, a szovjet hősi sírok, a magyar katonatemető, a párt kertje, a Madách liget, a 16-os honvéd liget, rendőrség, vámhivatal, buszállomás, szökőkút, sportpálya.

A kertészet másik kényes pontja a virágüzlet lett. Az 1950-es években az volt a gond, hogy a kertészet több virágot állított elő, mint amennyit el tudott volna az üzlet adni. Ekkor merült fel annak a gondolata, hogy nyisson a gyarmati kertészet Salgótarjánban üzletet, de ez nem valósult meg, sőt még azt sem sikerült elérni, hogy a tarjániak Gyarmatról vegyék a virágot. Ehelyett inkább Hatvanból hozatták az árulni valót, mert indoklásuk szerint onnan a vonattal egyszerűbben meg tudták oldani a szállítást. Az 1950-es évek végétől pedig az

44