Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története

adott okot panaszra, hogy a megnyílt maszek üzlet elviszi a vevőket, másrészt nyáron a piaci árusok rontják az üzletet.19

A városi kertészet profiljában az 1970-es évektől folyamatosan s egyre erőteljesebben jelent meg a parkfenntartás és -gondozás. 2005 nyarán a városi újság a címlapján hozta a hírt, hogy „hypermarket nő a virágok helyén”, vagyis a több mint 100 éve kertészeti vállalkozásoknak helyet adó Ipoly parti földet lebetonozzák és leaszfaltozzák. Ezzel az 1970-es évektől folyamatosan visszaszoruló hajdani kertészet sorsa megpecsételődött. Véget ért egy történet.

Áttekintve közel egy évszázad virágkertészeti vállalkozásait, azt kell mondanunk, hogy leginkább az egynyári virágokra hasonlíthatók: hirtelen fejlődésnek indultak, virágba borultak, de aztán hirtelen el is enyésztek. A kinézetében és ezzel együtt társadalmában rohamosan városiasodó Balassagyarmat a XIX. század utolsó két évtizedétől fogva vonzotta e nem nagyszámú, de speciális szaktudást igénylő foglalkozású embereket, a virágkertészeteket. Az egyszemélyes vállalkozáson egyikük sem tudott túllépni, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy családi formában gazdálkodtak. Ahogy Balassagyarmat esetében mindenki, az ő esetükben aztán különösképpen elmondhatjuk, hogy máshonnan jöttek szerencsét próbálni: ők maguk, vagy szüleik Ausztriából, a délnémet területekről, Morva- vagy Csehországból származtak. De elmondhatjuk, hogy rövid időn belül beilleszkedtek a befogadó magyar társadalomba, s a maguk szintjén annak tevékeny s hasznos polgárai voltak. Történetük tulajdonképpen a város fejlődésének indikátora. Lehet egy város bármily nagy, bármily gazdag, bármily iparosodott, bármily népes, ha nincsenek benne jelen a virágkertészek és az ő virágaik, akkor sivárnak érezzük.

19 XXIII. 502 1964. november 30., 1965. november 15., 1963. április 12., 1966. január 24.

45