Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története
Városi Kertészet Balassagyarmaton a volt Vágóhíd melletti városi kertészetet, amely egyben gyümölcsfa iskola volt, 1927-ben hozta létre a város. A terület (2 hold 750 négyszögöl egy házzal) eredetileg a Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület szőlőtelepe volt, amiből 1901-ben hozták létre a faiskolát főszolgabírói rendelet alapján. 1928 májusában a polgármester jelentette, hogy a kertész felmondott. Úgy látszik, a Schlégel testvérek ajánlatot tettek a városi kertészet teendőinek ellátására, van is nyoma, hogy Lahner István városi alkalmazott volt. Miután azonban a két testvér megosztozott, és külön kertészetet hozott létre, felhagytak ezzel a tervükkel. Minden valószínűség szerint Lahner István lett a második városi kertész, legalábbis erre utal egy iktatókönyvi bejegyzés. Ekkor még a megyei újság is úgy látta, hogy a városi kertész fizetése megtérül rövid időn belül, ha a városi kertészetet jövedelmezően rendezik be. 1931-ben felépítették 2000 pengő költséggel „az évtizedekre is előrelátható szükségletnek megfelelő” üvegházat. Építésének indoklásában az újság azt emelte ki, hogy a „költségeket a városi pénztár előlegezi”, mert a befektetést a polgármester fásítási és parkírozási támogatás címén tervezte majd visszaszerezni. Fásítás Balassagyarmaton az 1920-as években Azonban több évbe telt, amíg a város valóban szakképzett kertészt tudott alkalmazni Mihalik Bálint személyében, aki 1933-ban telepedett le a városban. Mivel neki rövid időn belül egyre több követelése lett a várossal szemben, ezért a testület 1936-ban megszüntette a munkaviszonyát. Mihalik ugyan a városban maradt, de a virágtermesztésben nem jelentett versenyt a többi kertészetnek, mert főleg csak parkkarbantartási, spárgatelepítési, gombaágy építési munkákat vállalt. Az utána következő városi kertészek személye ismeretien, de hogy a városi kertészet működött, sőt fejlődött, arról az 1942. évi fejlesztés tanúskodik. Ekkor a város egyrészt megvette Schlégel István kertészetét, másrészt két komplett üvegházat vásárolt 5500 pengőért Orbán József budapesti kertésztől, 42
