Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Természettudomány - Hír János: Előzetes beszámoló a Kozárdi Formáció típusszelvényéből gyűjtött gerinces maradványokról
V-alakban közelítenek egymáshoz és a protocone labiális peremén csaknem összeérnek. Az alsó fogakon egy erősen fejlett anterolophid húzódik a protoconid és a paraconid között. A metalophid ugyanezen két kúp között íveken fut, de alacsonyabban és gyengébben fejlett, A posterolophid linguális szakaszán két erősen fejlett kúp ül közvetlenül egymás mellett: az entoconid és a hypoconulid. Az Albanensia nemzetség craniális felépítése és fogmorfológiája nagymértékben hasonló a ma is élő Petawista nemzetséghez. Jelenléte több lombkoronaszíntből álló szubtrópusi erdei környezetre utal. Az A. albanensis faj Magyarországról ezidáig nem került elő. A Kárpát-medencéből egyetlen előfordulása ismert: Gratkorn (Ausztria), MN 7/8, Daxner-Höck (2010). Az Albanensia nemzetség Közép-Európában a korai pannon során (MN 10) kihalt (Daxner- Höck 2004). Miopetaurista sp., repülő mókus Leletanyag: 1 töredékes alsó előzápfog, p4 (3. ábra 2.). Leírás. Az anteroconid mesiális része letörött. A talonid medence zománca krenulált. Kommentár. A nemzetség mind időben, mind térben igen elterjedt. Megtalálható Nyugat-, Közép- és DK-Európa neogén gerinces faunáiban. Legkorábbi előfordulása a törökországi oligocén: Kocayarma (MP 25) De Bruun & Ünay (1989), a legkésőbbi a német- országi pliocén: Wölfersheim (MN 15) Tobien (1952). A Miopetaurista genus ugyanakkor mindenütt ritka faunaelem. Az egyes fajok morfológiai és méretbeli variációi nem ismertek. Ennek eredményeként a rendszertan széttagolt: viszonylag sok fajt írtak le, melyek önállósága nem egyszer kétséges. Jelenléte az Albanensia nemzetséghez hasonlóan szubtrópusi erdők jelenlétére utal. A Miopetaurista nemzetség közép-európai előfordulásai: M. dehmi, M. aff. dehmi: Oberdorf, Ausztria (MN4), De Bruun (1998) Obergänserndorf, Teiritzberg, Ausztria (MN5), Daxner-Höck (1998) Litke 1 (MN5), Hír (2013) Miopetaurista sp.: Rudabánya (MN9), Kretzoi & Fejfar (2005) Tauf (MN9), Hír et al (2011) M. gaillardi Felsőtárkány 3/2 (MN 7/8), Hír nem publikált adat Subpiatra 2/2, Hír nem publikált adat Spermophüinus bredai (Meyer, 1848), földi mókus Leletanyag: 6 ép fog (3. ábra 3.). A Spermophüinus nemzetség fogmorfológiájával, elterjedésével és egyéb sajátosságaival korábbi munkáimban már többször foglalkoztam, mivel a nemzetség szinte valamennyi általam vizsgált középső miocén gerinces leletanyagban jelen volt. Jelen tudásunk szerint nedves erdei környezetben és a talajban kotorékban éltek (Van Dam & Weltje 1999). 333