Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története
Ha a város történetét kertészszemmel nézzük, akkor a közterületek szépítése terén első lépésként a fásítási programokkal, másodikként a parkosítási munkákkal, végül a virá- gosítási törekvésekkel találkozhatunk. Ezek időrendben egymást követően jelentek meg a város történetében, hogy aztán a XX. század második harmadától mindhárom egyszerre jelen legyen. A város 1870-es évektől kezdődő nagymértékű fejlődése magával hozta, sőt szinte kikényszerítette a közterületek nagyobb igényű rendezését (út- és járdaburkolás, háztelkek beépítésének szabályozása), s ebbe beletartozott a fásítás is. Különösen a Szépészeti Bizottság megalakulása, 1880 után fordult fokozott közfigyelem a város fákkal való díszítésére. A fontosabb utcák befásításához 1889-ben az ún. Raksa tóból díszfa csemetekertet akartak létrehozni. Az 1890-es években fogalmazták meg először, hogy a járdákba ültetett akác nem felel meg, helyette nemes díszfákat kell ültetni, de az akác uralmát sokáig más fa nem tudta megtörni, változás csak a századfordulón állt be. 1902-ből van adatunk másféle fák beültetéséről: akkor 1000 fenyőt, 1903-ban 400 sárga akácot, 400 vadgesztenyét, 60 fehér nyárt, 30 kanadai vasfát, 30 bignoniát ültettek a város utcáira. Ezen időszak fásítási eredményeit elsősorban Kondor Vilmos erdőmesternek köszönheti a város, de kapott fákat Balassagyarmat József főhercegtől és az államtól is. Az első világháború ugyan törést jelentett ebben a vonatkozásban is, de 1920-ban már arról panaszkodik egy cikkíró, hogy a Fő utcán díszfának kiültetett platán nem vált be, mert az aszfaltot szétnyomta, a kérge szemetelt, a villany- vezeték miatt állandóan vagdosni kellett, emiatt pedig elcsúnyult. A városi parkok kialakítása a Városliget létrehozásával kezdődött „Kondor Vilmos királyi főerdész úr tervei szerint és főfelügyelete alatt” 1892-ben. A XIX. század végi, rohamosan fejlődő Balassagyarmat olyan társadalmi átalakuláson ment keresztül, amelynek eredményeként megjelentek a városi társadalom azon rétegei, amelyeknek szabadidejük lett, másrészt munkájukat zárt térben végezték, s ennélfogva igényük volt a természetre. Az olyan népünnepek, mint pl. a majális megtartásához volt ugyan két helyszín is, de a Lövölde melletti kiserdő vagy a nyírjesi erdő abban az időben még messzinek számított, 4-5 km-re voltak a várostól, kocsi fogadása drága volt, a podluzsányi uradalmi erdőt meg elzárták a közönség elől. A liget létrejötte összefügg a város és a Zichy uradalom között folytatott, 1891- ben befejezett ún. cenzualista perrel. A több évtizede húzódó per a cenzus telkeket úrbérieknek mondta ki, megkapták a városlakók, az uradalomnak pedig az állam kártérítést fizetett. Mindenki jól járt, csak az igazság nem. A telkek ugyan nem voltak úrbéri telkek, de az is világos volt mindkét fél számára, hogy az 1848 óta nem fizetett bérleti díj összegyűlt ösz- szegét kevés lakos tudná kifizetni, ugyanakkor az állami kártérítés révén végül is pénzéhez jutott a hitbizományi uradalom. A per évtizedei alatt a telkek parlagon hevertek, legfeljebb legelőnek használták azokat. A per után az 500 holdas cenzus telek állományt 700 négyszögöles parcellákra osztották, ezekből kezdte összevásárolni a város Reményi Károly főbíró idejében a telkeket, amiből egy 20 holdas terület kerekedett ki. Mivel a Városliget lett a város első „nyilvános kertje”, a városatyák kérték a lakosságot, hogy vigyázzon a csemetékre. „Övé az érdem, hogy az elhagyott kopár cenzustelek néhány év múlva paradicsommá változik át” - méltatta az újság Kondor Vilmos érdemeit, amit „egyedül városunk iránti jóindulatból kifejt”. A kivitelezés érdeme kétségkívül Kondoré, de meg kell jegyeznünk, hogy magának a ligetnek az eszméjét dr. Feledi Ferencnek köszönhetjük. A kemény telek, a nyúlrá- gás és a sok kétkedő megnehezítette a megvalósítást, de ennek ellenére 1895-ben biztosak voltak benne, hogy a millennium évére átadható lesz. 1896-ban a liget „szakértő kultiváto- ra”, azaz Kondor Vilmos kijelentette, hogy a 4-5 éve épülő park a millenniumra elkészül. Az ekkor az egész megyében mozgalommá vált millenáris faültetés keretében a ligetbe 25 hárs31
