Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében

rekek. Ők Amerikához közelebb laktak. A fasorról volt Brunczel Tibi, Herbacsek Karcsi, a mi részünkről voltak. A háború Amerikával tulajdonképpen a barlangokért ment. Háborúból megmaradt rohamsisakban, egymást csúzlival lövöldözve mentek a harcok Amerika és a Fasor között. Nagy szederbokrok is voltak a tetőn és gombák is voltak a Füleki utca felőli részen és azért is ment a harc, hogy kié legyen. De iskolában folytatódott a barátság, nem haragudtunk egymásra. Amikor úgy éreztük, hogy többen vagyunk, meg jobbak, akkor kimentünk és kiabákunk: Gyertek ha mertek, ha van tiszta gatyátok, majd kimossa anyátok. Aztán ha előjöttek akkor ment a csúzliáradat rájuk. Ők nem voltak indiánok, ők rohamsisakokat viseltek. Szalonnasütéssel egybekötött volt a békepipa elszívása. Gesztenyét kifaragtunk, félbevágtuk és szárított akáclevelet összedörzsöltünk és azt meggyújtottuk és azt szívtuk. De olyan erős vök és úgy csípte a nyelvünket, hogy utána csak ment a köpködés. Ekkor 8-10 éves korú gyerekek voltunk. A felnőttek tudomásul vették és élvezték a fiúk harcát. ”29

Egyéb mozgásos, testedző, botos játék30 volt a pigézés (vagy bigézés).31 Egy nagyjából 2 centiméter átmérőjű botból levágtak körülbelül egy 10 centiméteres darabot, amit kihegyeztek, hogy úgy nézzen ki, mint egy hegyes kúp. Vágtak egy másik, körülbelül 70 centiméter hosszú botot, amit a kezükbe fogtak. A játék lényege az volt, hogy a földre tett, kihegyezett végű „pigefának” úgy kellett rácsapni az egyik végére, hogy az pörögve fölperdüljön derékmagasságig és a következő ütéssel minél messzebbre kellett eljuttatni. Adatközlőim elmondása alapján komoly elismerésre számíthatott már csak az is, akinek egyáltalán sikerült elütnie. A játék nagy ügyességet igényelt.

Hasonló játék volt a „sungórozás”, vagy „suhingózás”. Vörösagyag réteg volt a Kuczor-hegyen az evangélikus templom mögött, amit a gyerekek folyamatosan “bányásztak”, megnedvesítették és apró gömböket gyúrtak belőle. Fűzfavesszőt, vagy mogyoró vesszőt vágtak, rászúrták és meglendítve egész messzire, a Füleki útra, de néha még a „Kolduspalotákig” is ellőttek vele.

A fogócskához hasonló játék volt a „zsiványzsandár”. Két csapat játszotta, voltak a zsiványok és a zsandárok. A játék akár több napig is tarthatott, amíg minden zsiványt el nem fogtak a zsandárok. Akinek ráütöttek háromszor a hátára, az kiesett. Az iskola területén függesztették csak föl a játékot, de az iskolába menet és jövet újra futottak egymás elől.

Gyakran karikáztak is. Drótból hajtottak nekik a felnőttek karikát, vagy bicikliráfot használtak (kiszedték a küllőket). „Drótból lett hajlítva egy olyan kutácsféle, az egyik vége olyan vöt, mint a kutács, a másik vége meg olyan volt, mint egy horog, hogy a ráfba beleférjen és nem ütöttük a karikát hanem toltuk. ”32

A testgyakorló, kidobós labdajátékok közé tartozott az „üssön a üssön a”.33 Rajzoltak a porba egy kört, a közepére ástak egy kis lyukat. A lukba beletettek egy teniszlabdát. A

29 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).

30 KR1STON VÍZI 1989: 580.

31 Az egész magyar nyelvterületen elterjedt játék, a palócoknál bige és pige néven is ismeretes, a játéknak több változata is van. KRISTON VÍZI 1989: 584-585.

32 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). Kutács = piszkavas

33 A szakirodalomban "Nemzetes" néven ismert játék onnan kapta hivatalos nevét, hogy a játékosok egy-egy nemzet nevén játszanak. KRISTON VÍZI 1989: 586.

318