Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében
írást nem találtam róla, így kénytelen voltam az adatközlők elmondására támaszkodni. Ez alapján a fölső gyári kapun lehetett bemenni, a jegyet a kapusnál kellett megváltania, aki nem volt acélgyári dolgozó. 10 fillér volt egy főre. „Kellett menni délelőtt Halász bácsihoz, ő volt a portás, adott jegyet, de csak acélgyári gyerekeknek ingyen. ”24 Külön für- dőztek a hölgyek és külön az urak. „Aztán jött a Gáspámé, annak volt egy nagy botja, az mondta, hogy kifelé kifelé most már jönnek a fiúk. ”25 Voltak kabinok és egy nagy medence, amelynek lekerítették egy részét, ez szolgált kis medencének, fából keretet ácsoltak neki, kötél kapaszkodókkal és álpadozattal, így a vízmélység 100 cm alatt maradt. Az úszni nem tudó kisgyerekek itt játszhattak. A „nagymedence” vízmélysége kb. 150 cm volt. „Voltak olyan bátrak, akik ott a mészraktárak lemeztetejéről ugráltak be. Gáspár néni mindig rájuk szólt. ”26 A belevezetett forró gőzzel fűteni is tudták, így tavasztól őszig szolgált szórakozási és sportolási lehetőségként az acélgyár alkalmazottainak és teljes családjuknak. A teknőcsaták színhelyének közvetlen közelében volt a kemence sor, amelyet miután a háziasszonyok már nem használták, a gyerekek játszóterükké tették, és gyakran belebújtak, felmásztak rájuk. „A kemence lépcsőzetes volt. Az alsó részére is fel lehetett mászni és a fölsőre is, ami szabad volt, de mégis volt fölötte tető. Fészerszerű vök, oda is föl lehetett mászni. Vök olyan bátorságpróba, hogy a kemence háta mögül le kellett ugrani a patakhoz, a pataknak az a része cölöpözve vök, hogy ne mossa alá a víz a kemence mögötti falrészt. A következő szint az vök, hogy a kemencéről át kellett ugrani a patakot. Ha felálltunk a kemencepadkára, a tetején a csatornát el lehetett érni és a verseny az vök, hogy ki tudott végigmászni rajta. Egyszer elkaptak minket... így lettünk a polgáriban a két csatornás gyerek. A kemencékkel sokat játszottunk. Legalább hat vök egymás mellett. A hátoldalukra rajzokunk faszénnel ”27 A kemencék mögött ment a Salgó út, és onnan ívelt föl meredeken a Kuczor-hegy, vagy más néven Kis-hegy oldala, amelyen az evangélikus templom is állt. Ez volt a következő legfontosabb játszóterület a “fasori” (a mai Acélgyári út) és az “amerikai” gyerekek számára. Tudniillik a Kuczor-hegy gerince határvonalon feküdt a két teleprész között. „Kimondottan Rimái gyerekjáték vök a Kuczorért folytatott háborúk. ”28 A hegy oldalában több adatközlőm említett barlangokat, vagy üregeket. Arra már nem emlékeztek egyértelműen, hogy ezek természetes képződmények voltak-e, vagy ők ásták őket. Mindenesetre próbálták mélyíteni, esetenként berendezni az üregeket. Az amerikai és fasori gyerekek közötti konfliktus másik oka az lehetett, hogy - a visszaemlékezések szerint- az Amerikában lévő gondozott kis gyümölcsöskertekről bátorságpróbaként néha a fasori gyerekek gyümölcsöt csentek. A felnőttek nem csináltak belőle problémát, de a gyerekeknél ez azt jelentette, hogy „kiásták a csatabárdot”. „Vök az indiános játék. Deszkából kifaragtunk nyílvessző alakot, azt befestettük és botra ráfűzve fejdíszt készítettünk toliakból amit találtunk. A főhadiszállás a Kuczor hegy tetején vök. Három barlangunk vök. A gyerkőcök ásták. Ratkóvszki gyerekek, Demény gyerekek, Tőzsér gyerekek, Endrejter gye24 Részlet a Sz. Mihállyal készített interjúból (2014). 25 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 26 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 27 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 28 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2010). 317
