Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében

szét képezte a gyárhoz tartozás tudata.12 A fiúk többnyire átvették apjuk szakmáját, és magától értetődő volt, hogy megmaradtak a Rima keretein belül. Beszélgetőtársaim úgy fogalmaztak, hogy: nem láttak túl a sorompón. „Becsületes légyé’, jól dolgozzá', iparkodAcélgyárí gyermekek 1911-ben. Domyay Béla Múzeum fotótára Gábler Vilmos hagyatéka Itsz. 17303

ja bejutni a gyárba, mert ha oda bejutsz, a megélhetésed biztosítva van! - Ezt mondogatta nekem Édesapám gyerekként. ”13

A kisgyermekek játékéletében könnyű fölfedezni a munka csíráit. A ház körüli munkákból a növekvő nemzedék tagjai is kivették a részüket. A gyermekekre vonatkozó szabályok közül az egyik legfontosabb a kolónia határainak tiszteletben tartása volt. A két jelentős hangjelzés a gyári duda és a harangszó voltak. A harmincas években pontosan délután kettőkor, este hatkor és reggel fél hatkor szólalt meg a műszakváltást jelző éles hang. A dudán kívül a gyerekeknek a játék végét jelentette az esti harangszó is. „Hát haza kellett menni mire harangoztak. Délben meg este hatkor vagy nyáron nyolckor. ”14

Az óvodás korú gyerekek még többnyire otthon maradtak édesanyjukkal, vagy a nagyszülőkkel, bár a harmincas években működött a Salgó úton egy óvoda. Tekintettel arra, hogy a város polgármestere, dr. Förster Kálmán visszaemlékezéseiben leírja,15 16 hogy polgármestersége alatt, tehát 1922 és 1943 között Salgótarjánban három óvoda volt, és mind a három óvodát a város tartotta fenn, az acélgyári óvoda beszélgetőtársaim által

13 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2009).

14 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).

15 SZIRÁCSIK 2012: 121.

16 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Z 371 61. csomó Adó, illeték, segély ügyek 171. tétel

313