Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében
magánóvodaként történő aposztrofálása tévedés lehet. A polgármester az acélgyár igazgatójától udvarias levélben kért támogatást az óvoda felújítására.16 Ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy fedezték fel a kolónia távolabbi részeit. „A fasori házak mögött, egészen a Salgó útig mindenkinek volt egy olyan 5-6 méter széles kertje végig és abban vök ákalában egy vagy két gyümölcsfa. Plusz a fölső részén disznóólak voltak. Kisgyerekként nekem azt mondták, hogy ott van a világvége. Az iskolánál meg a másik világvége. Néha elmentem addig és átnéztem a túbldalra. ”17 A kisiskolás gyerekek már messzebbre mehettek játszani. Életüknek nagy részét, ha csak tehették, a szabadban töltötték. Játékaik és játékszereik számára egyaránt a természet biztosította a legszélesebb keretet. Megismerték a kolónia határait, a közvetlen környezetének természeti adottságait s az azokhoz fűződő hagyományokat, rendszabályokat. Huizinga elmélete szerint a mítoszok és rítusok éppúgy a játékban gyökereznek, mint a belőlük származó tevékenységtípusok, így a jog, a művészet, a tudomány, vagy éppen az ipar.18 Véleménye szerint a kultúra mindenekelőtt a játék jegyében tanulmányozható. Gazda Klára hat típusra osztotta a gyermekjátékokat. Interjúimban a legtöbb adatot a kötött játékokra találtam, ezen belül is az V. típusba sorolt mozgásos vagy testedző játékokat sikerült alaposabban felgyűjtenem. Előfordultak elvétve az I. típusba sorolt mon- dókák is, a IV. típusba tartozó énekes-táncos, valamint a VI. típusba sorolt értelemfejlesztő játékok is.19 A tipizálás sorrendjét követve először az 1. típusba tartozó két mondókát mutatom be. Mind a kettőt ismerték acélgyári adatközlőim is, de pontosan visszaidézni csak az egyetlen női, üveggyári adatközlőm tudta. „Süss fel süss fel Napocska, Ne menj Maconkára, Mert Maconkán csontot törnek, Tökkel harangoznak, uborkával csöngetnek.” 20 21 Ezen felül üveggyári interjúalanyom még egy csiklandozó mondókát is említett, amelyet acélgyári adatközlőim szintén ismertek. „Bezsere bezsere dombocska, Ott lakott egy nyulacska. Főzött kását. Ennek adott fazékba, ennek adott tálkába, ennek adott kanálba. 17 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009). 18 HUIZINGA 1990: 13. 191. Dajkarímek, mondókák, dalocskák II. Egyszerű játékok III. Játékszerek IV—VI. Kötött népi játékok, ebből: IV. Énekes-táncos V. Mozgásos v. testedző? VI. Értelemfejlesztő és szórakoztató. GAZDA 1980: 135. 20 Részlet a V. Józsefnével készített interjúból (2012). Jellegzetes Mátra környéki palóc naphívogató. Változatairól lásd: KR1STON VÍZI 1989: 503. 21 A mondóka közben a gyermek tenyerét körkörös mozdulatokkal csiklandozzák, majd az utolsó sornál az ujjúkat fölfuttatják a gyermek karján és a nyakát csiklandozzák meg. 314
