Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: Gyermekkor a gyárak völgyében
nek Y alakú völgyében. A 19. század második felében bekövetkező rohamos fejlődését a szénbányászat megindulásának és az ipari üzemek megtelepedésének köszönhette. 1861-ben létrejött a Szent István Kőszénbánya Társulat,5 amely 1868-ban állami közreműködéssel Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasággá6 alakult. 1868-ban kezdetét vette a Salgótarjáni Vasfinomító építése, 1871-ben pedig megalakult a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1893-ban megindult a termelés a Salgó-Tarjáni Palackgyárban, és 1898-ban megkezdte működését a Hirsch és Frank Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt.7 8 Az addig csendes, festői völgy élettel és zajjal telt meg, és a kolóniákon felnövő gyermekeknek egyszerre vált természetessé és otthonossá a gépek zaja, a gyárak ég felé törő kéményeinek látványa és a vadban gazdag erdők öleléséből kitörő sziklacsúcson álló salgói vár festői romja. A kolóniák lakossága a 19. században vegyes képet mutatott mind nyelvileg, mind hagyományaikban, hiszen túlnyomó többségében külföldről toborzott munkásokból álltak. A társadalmi környezet, amelyben adatközlőim gyermekkorukat megélték, már csak részben volt többnyelvű. A kérdésre, hogy milyen nyelven beszéltek, elmondták, hogy „Mi gyerekek csak magyarul De az épületben ahol lakom akkor még szbvákok is laktak, meg cipszerek, németek. Egy cipszer9 gyökerekkel rendelkező családban az 1930-as években a gyerekek magyarul beszéltek, a felnőttek a nagyszülőkkel németül, egymással vagy magyarul, vagy németül, illetve „volt a Salgó úton egy kis füstös kocsma a gyári magazine jobb oldalán a régi Csarba-féle óvoda mellett, esténként ott találkoztak. Ott csak németül vagy szlávul ment a politizálás. ”10 11 12 Ahogy egy falu társadalmához és műveltségéhez a családon keresztül vezetett az út, éppúgy az ipari kolónia társadalmának elemzéséhez is nélkülözhetetlen a (munkás) család megismerése. A család legifjabb tagjai, a gyermekek világérzékelése mindig is jól tükrözte a felnőttek hétköznapi életét, a mindennapok valóságát. A gyermekeknek a család nyújtott védelmet, ez sugárzott melegséget, így fejlődhetett a gyermeki személyiség harmonikusan. „Itt tanulta meg eszmélkedése pillanatától hogy az élet örökös, fáradhatatlan küzdelem, mely ritmusával hol elfeledteti, hol meg hangsúlyozza a bajt, nehézséget, és hogy e küzdelemben ereje, tehetsége szerint minden családtagnak, tehát neki is részt kell vállalnia. ”n Otthon ismerte meg a hétköznapok és ünnepek tárgykészletét, a közelebbi, majd egyre távolabbi környezetét, életterét. A játékain keresztül beletanult az őt körülvevő világ szabályrendszerébe, normáiba és munkáiba. A gyerekek számára a kolónia zárt világ volt, mintegy védőburokként fogta őket körbe. A vállalat csecsemőkoruktól kezdve gondjukat viselte. Segített élelmezésükben, ruházkodásukban, és taníttatta is őket, ezzel tulajdonképpen a szocializációs folyamat ré5 SZVIRCSEK 1997: 23. 6 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-ről részletesen lásd DZSIDA 1944. 7 Budapest Főváros Levéltára Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. iratai, Ügyvezetőségi iratok XI. 104.2.2.1. http://bfLarchivportal.hu/mdex.php?action=registrum®istrum_action= show_fond&fond_id=4358 8 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 9 A cipszerekről lásd Barna 1985. 10 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009). 11 GAZDA 1980: 158. 12 A szociális és jóléti intézményekről bővebben lásd VÁRKONYI-NICKEL 2015c 312
