Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Néprajz - Molnár Ildikó: A hagyományos, tájba illeszkedő településkarakter története a 19–20. század fordulójától napjainkig Hollókő példáján

atalok egy része már nem csak az Újfaluba költözött, hanem véglegesen elhagyta Hollókőt. Az Újfaluban kimért építési telkek már megfelelő méretűek voltak a háztáji gazdálkodás folytatásához, így szép lassan kezdték elhanyagolni a hegyoldalban fekvő, nehezen megmunkálható kisméretű földterületeiket. Az 1980-as években indult kezdeményezés a nadrágszíj parcellák „megmentésére”, amely a szőlőtermelés visszaállítását célozta meg, eredménytelenül. A kudarc okát többen kutatták12, és több megállapítás arra jutott, hogy egy olyan kezdeményezés, amely nem az itt élők belső késztetéséből fakad, az eleve kudarcra ítéltetett13. Ma már szabad szemmel nem látni a parcellákat, melyek egykoron meghatározó tájelemei voltak a határnak, mert a természet lassan visszahódítja magának a területet.

A Vár és környezete: Hollókő egyik meghatározó, mesterséges elemeket is tartalmazó tájeleme. A vár a 12. században épült, több legenda és monda is úgy tartja, hogy a falu neve is a vár építéséhez kapcsolódik, mert hollók hordták össze a köveket az építkezéshez14 15. A vár a törökök támadása után leromosodott, és a faluval együtt pusztulásnak indult. A visszatelepült falu a 18. század elején már nem a régi település, hanem a mai Ófalu helyén indult fejlődésnek. Érdekesség, hogy a vár építőelemeit felhasználták a lakóházak kialakításánál, megadva a mai jellegzetes hollókői ház karakterét. A várrom napjainkban nagy felújítás után a falu kiemelt turisztikai attrakciójává vált.

A körülötte elterülő erdőben a mezőgazdasági hasznosításhoz próbáltak területet nyerni. Az úgynevezett hagyásfás legelő kialakításával a birkanyájak legeltetéséhez, később a szarvasmarhák nyári takarmányozásához nyertek területet. A lábasjószágok a tiszta részeken legeltek, a meghagyott fák - gyakran gyümölcsfák - alatt, pedig hűsöltek . A tájszerkezet ilyen mértékű átalakításával nem csak az állattartók nyertek, hanem más területeken is profitáltak a haszonból: építőanyag, tüzelőanyag. A nagyobb számú állatállomány

csökkenése, majd eltűnése után a hagyásfás legelő is létjogosultságát veszítette, és lassan visszahódította a természet. A természetes élővilág megjelenése, a régi növénykultúrák visszakerülése pozitívan befolyásolta a tájkép alakulását. A 2000-es évektől a Bükki Nemzeti Park kezelésében álló területet elkezdték ismét kitisztítani, és bérbe adták egy helyi, szarvasmarhákat nevelő gazdának. A visszaállítás nehéz és igen lassú folyamat, így még ma is a vár és a falu közötti sáv nagy részét sűrű erdő borítja.

3. ábra Hagyásfás legelő a Vár körül (PMF1151)

12 LAPOSA J. 2014.

13 POLGÁR J. 2014.

14 PMNA 278.

15 MOLNÁR I. 2015.

303