Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Néprajz - Molnár Ildikó: A hagyományos, tájba illeszkedő településkarakter története a 19–20. század fordulójától napjainkig Hollókő példáján

A természeti környezetet, vagyis a tájat alakító tényezők két csoportja különböztethető meg: a kulturális ökológia és a természeti ökológia. A kulturális ökológia az emberi viselkedés tájra és természetre gyakorolt hatásait tanulmányozza. A természeti ökológia a környezet alakítását a természetismeret felől közelíti meg1. Viga Gyula azt állítja, hogy az első néprajzkutatók az elsődlegesen geológiával foglalkozó tudósok voltak1 2. A tájat alakító tényezők közül ki kell emelni a földrajzi, a geológiai és a domborzati tényezőket. A geológiai vizsgálatok Hollókő esetében nem hoztak kiemelkedő eredményeket, a legjellemzőbb formák az andezitből álló teliérek3, amelyek a Várhegy déli oldalán lévő kőfejtőben jól vizsgálhatóak4.

Hollókő földrajzi determinánsai

Általánosan elmondható, hogy a falu határában köves, meredek domboldal és távolabb fával borított sík területek találhatóak. A jellegzetes ökoszisztéma nem kedvezett egy komplex kapáskultúra kialakításának. A talaj adottsága a fás szárnak elszaporodásának kedveztek, amelyekből az emberek irtás segítségével hoztak létre megművelhető szántóföldeket és legelőket.

Hollókő országúti megközelítését illetően jellemzően zsákfalu. A Pásztó - Szécsény irányába futó műúthoz kapcsolódik. Társadalomnéprajzi szempontból vizsgálva azonban pont az ellentétes irányban, Rimóc, Varsány és Nógrádsipek irányába nyitott. Mutatja ezt a közös viseletcsoport és a zárt falvakon belüli endogám házasodási szokás.

A falu és a közvetlen környezetét alkotó tájelemek közül kiemelkedő a maga 362 m magasságával a Várhegy, annak ellenére, hogy a települést övező Cserhát dombjai a jóval 400 m feletti magasságokat is elérik. Dél és keleti irányból a Zsunyi hegy, nyugatról pedig a Dobogó tető és Pusztavár 458 m lankái védik. Rimóc felől a Vakarás 312 m csúcsa, Nógrádsipektől az Őr hegy 435 m magaslatai választják el5 6. A török után visszatért falu lakossága a dombok között megbúvó mély völgybe települt le, és csak a legújabb időkben építették házaikat a délkeleti irányú dombhátra. Ez a terület még a 19-20. század fordulóján pajtáskertként funkcionált. Ide húzták fel az Ófalu szűkössége miatt a telkeikre nem férő pajtákat és a lábasjószág szállásolására alkalmas istállóikat®. A nagyobb, délkeleti lankán és az észak-nyugat felé eső területeken legeltettek, és a határban kaszált szénát és takarmánynövényeket is ott tárolták. A mély völgyben fekvő Ófalu csak két magaslati pontról látható (Várhegy és a Szőlőshegy), míg a távolabbi részekről csak a vár és az Újfalu egyes részei vehetőek észre. A völgybe építkezés nem csak hadi, védelmi funkciót töltött be, de a tájhasználat legésszerűbb kialakítását is adja, hiszen az élettér a kevésbé művelhető területekre került, míg a jól művelhető, legeltethető területek így szabadon maradtak. Jól mutatja a tájhasználat átgondoltságát és a táj-épített környezet közötti harmóniára törekvést az Ófalu építészeti formái és anyaghasználata, valamint a nadrágszíjparcellák, a hagyásfás legelő és a gyümölcsösök kialakítása.

1 GUNDA 1986.

2 VIGA Gy. 1996

3 HÁMOR 1985.

4 BARÁZ 2007.

5 MENDÖL T. 1940.

6 MOLNÁR I. 2015.

301