Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Néprajz - Molnár Ildikó: A hagyományos, tájba illeszkedő településkarakter története a 19–20. század fordulójától napjainkig Hollókő példáján
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET (2014-2015) NÉPRAJZ A HAGYOMÁNYOS, TÁJBA ILLESZKEDŐ TELEPÜLÉSKARAKTER TÖRTÉNETE A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁTÓL NAPJAINKIG HOLLÓKŐ PÉLDÁJÁN MOLNÁR ILDIKÓ Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma, Balassagyarmat Hollókő faluképének védelme a fontosabb arculati részeket figyelembe véve igen eredményes. A településszerkezet - a térrendszer, az utak hálózata, a telkek kialakítása, az utcakép, a templom térszervező megjelenése, a Vár uralkodó látványa és a tájba simuló falucska képe olyan együttesként maradt fenn, ami komplexen jeleníti meg a Világörökségi cím üzeneteit. Az örökségvédelemnek, a világörökségi címnek és elsősorban a helyi lakosoknak 1. ábra Hollókő látképe (PMF1149) köszönhetően a népi architektúra és az azt körülölelő környezettel konveniáló települési összkép állapotát nem hagyták - engedték elveszni. Pozitív eredmények a Vár fejlesztése, az útburkolat cseréje, a hagyásfás legelő helyreállítása, valamint az Ófalu folyamatos karbantartása. Természeti környezet és a gazdasági, építési viszonyok A tanulmányban vizsgálni kívánom a táj és az ember harmonikus kapcsolatát, és azt a folyamatot, amely a helyiek természettől való elszakadásához vezetett. Továbbá azt is, hogy a hollókői külső területeken fellelhető termőföldek nyújtotta lehetőségek hogyan befolyásolták az itt élők igényeit és lehetőségeit. A hollókőiek tájhasználatának változásait az olyan nagyobb eseményeket követően, mint az 1868 utáni földosztás, a munkavállalás más településeken vagy az ország távolabbi vidékein, a hollókőiek tömeges elvándorlása és a település világörökségi hellyé nyilvánítása. Áttekintem továbbá a hollókőiek tájátalakító tevékenységeit, a növénytakaró átalakítását, (szőlők, gyümölcsfák telepítése) erdőirtás. A táj hidrográfiai képének átalakulását, mocsarak lecsapolását, a patak szabályozását. A domborzati viszonyok átalakítását, megváltoztatását, teraszok kialakítását a nadrágszíjparcellák esetében. Az Ófalu és az „Újfalu” eltéréseit, az itt élő emberek igényeit, eszközeit a hagyományos lakóterek megőrzésére és a környezetük folyamatos alakítására. Valamint, hogy voltak-e mikroklímát érintő hatásai is ezeknek a tájátalakító tevékenységeknek. 300
