Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Tájtörténetek – Antal András keramikusművész tájábrázolásai

nem itt készülnek, hanem az Alföldön vagy külföldön, de mindenképpen több száz kilométeres távolságban. Kell a művésznek a térbeli és időbeli távolság, hogy rálátása legyen a dolgokra, a tájra, az emberekre, a szellemi és kulturális értékekre, múltra és jelenre, s létre tudja hozni műveit.

Antal András kerámiái négyzet vagy kör alakúak. A négyzet alakúak motívumaikban is jobban kötődnek a földi világhoz, azaz a teremtett, az érzékelhető világ, a földi teljesség szimbólumai, míg a kör a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt jelenti. Ezek a szellemi, láthatatlan, transzcendens világ szimbólumai. Nem véletlen, hogy legtöbb művén megjelenik az angyal is. Néhol azonban madárként látjuk. Az ég felé emelkedés, a transzcendencia keresése mindig katartikus élmény. Ezért van az, hogy a madár igyekszik angyallá válni. S erről egy archaikus népi imádság juthat azonnal az eszünkbe: „égen menő szép madár, nem madár az, szárnyas angyal.” Az alkotó által használt máznak köszönhetően különleges fényhatásokat kapunk, s ez a fény hozza működésbe magát a művet. Némelyiknél azért kell a fény, hogy az ábrázolt angyal kilépjen elrejtettségéből, és az ember számára is láthatóvá váljon. Ezt nagyon szépen megfogalmazta a kerámiáiban. Az állandóan változó fényhullámzás érzéki tapasztalata segíti tehát a mű belső lényegének felismerését.

Végül ismét II. János Pál pápát idézve: „Az isteni Művész szeretettel közeledik a művész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességéből amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtő erejének. ” Antal András megkapta ezt a szikrát, s művei által beavatást nyerhetünk e bölcsesség kinyilatkoztatásába.

GABRIELLA SHAH

STORIES OF THE LAND - THE LANDSCAPE REPRESENTATIONS OF THE CERAMICIST ANDRÁS ANTAL

Landscape representations are a significant part of the oeuvre of András Antal, who has been with awarded Noémi Ferenczy and Gádor Prize. This study analyses them. A personal badinage and the importance of his surroundings can be gathered from his works about of which the painter of Dutch birth Kooning spoke too. His sentence was the ars poetica of András Antal at one time: “There is a period in the life, when you just take a walk and walk out into your landscape.”

299