Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Tájtörténetek – Antal András keramikusművész tájábrázolásai
Az időtlenség lenyomatai részlet tel. Antal Andrást itt is a két táj, a cserháti és a sumadijai különbsége s hasonlósága fogta meg leginkább. Nógrád sajátos átmenet a lapos és a hegyes között, s ott is ezt találta. Például a keskeny völgyek, magányos fák, az erdőirtás. Az öregedő fák is rajzolásra késztették, melyeket végül kerámiába is öntött. Érdekelte a magányhoz való viszony, vagyis az, ha egy fa egyedül áll, magányosan, hamarosan ez is kipusztul, mert környezetében nincs más. Az Ipoly-parti sorozatában is megmutatkozik bizonyos szakrális téma, de az utóbbi egy-két évben készített kerámiáin már kiérlelt formában jelenik meg, melynek Antal András egyre inkább beavatottjává válik. Újabb művei bizonyos metafizikai irányultságot feltételeznek. Motívumkincse a természet és az ember által teremtett környezet. A teremtett szót sem véletlenül használom, hiszen az alkotás: teremtés. Ezt egy 1999-ben a művészekhez írott levelében II. János Pál pápa gyönyörűen megfogalmazta: „Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok. Aki teremt, a létet ajándékozza, semmiből hoz elő valamit, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a művész már valami létezőt használ föl aminek formát és jelentést ad. Ez az istenképmás ember sajátos tevékenysége. ”2 Antal András alkotásain az Isten által teremtett világ jelenik meg: növény, föld, fa, fű, madarak, de olyan sajátos formában, ahogyan csak az igaz művész képes ábrázolni azokat. Felhőből hegy, hegyből fű, fűből fa, madárból angyal válik, a nézőtől függően. A teremtés másik aspektusa: az évmilliók alatt szétporladó hegyek leülepedett szemcséiből kiváló agyag képződik, melyből a művész ismét kőzetet teremt, egy olyan alkotás formájában, melyen már rajta van az ember által kifejezni kívánt közlendő. A természeti táj nem konkrét helyszínt ábrázol, de mindenképpen kötődik e vidékhez, a hegyes-völgyes cserháti tájhoz. Érdekes azonban az, hogy ezek a tájábrázolások 2 Levél a művészeknek - II. János Pál pápa levele, 1999. április 4. Forrás: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=68 298 Az időtlenség lenyomatai
