Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Tájtörténetek – Antal András keramikusművész tájábrázolásai
Antal András számára Nógrád megye jelenti az otthont és mindazt, amit számára ez szimbolizál. Éveken át dolgozott a kecskeméti művésztelepen művészeti tanácsadóként, mégis a hegyvidék az, ami megihleü és munkára készteti. Évtizedekkel ezelőtt egy kárpátaljai művésztelepen figyelt fel az őszi nap fényeire, a napszögre és a színekre. Ez az elhanyagolt vidék adta az első inspirációt, hogy megfigyelje és kerámiába foglalja azokat a színeket és érzéseket, melyeket ott tapasztalt. A hegyről - fentről merőlegesen látunk mindent, amely egyfajta rálátást is ad a dolgokra. Szemben a messze elnyúló alföld „tengersík” vidékével - ami lehet ugyan a szabadság és a tágasság jelképe, - de ott nincs, mi védelmet nyújtson. A természeti környezet alkalmas a művész képzelmeinek, hangulatainak, sőt emlékeinek kifejezésére. Meghatározó mértékben kap szerepet Antal András műveiben az embert körülvevő élő és élettelen természeti környezet, beleértve az ember által alkotott épületek, tárgyak motívumainak szimbolikája is. Műveinek meghatározó élményforrása az erdő, a hegyvidék, a sík vidék egy magányos fával, vagy pedig a különleges természeti viszonyok, évszakok, felhők, fények. Az ember személyes magányának rekvizituma- iként is jelöli a tájat, mely a teremtő felé irányuló szellemi késztetés szimbolikus útja. Szakrális töltésű, bensőséges alkotások ezek, melyek által a művész kapcsolatot tud kialakítani az ember és a transzcendens világ között. Tájai szimbolikusan vonatkoztatha- tóak az emberi életre, fái az emberi élet útjára, az egyéni létben is megnyilvánuló kozmikus törvényszerűségekre. Számos kerámiáján megjelenik a fű is, ez az alacsony, lágyszárú, keskenylevelű növény, mely az alárendeltség, a szerény észrevehetetlenség szimbóluma, ciklikus pusztulása miatt az enyészet és múlandóság kifejezője. A friss sarjadó fű azonban csakúgy, mint a már korábban említett zápor, mely megtisztít, szintén az újjászületés szimbóluma. Antal András tehát vigaszt kínál, ő túllát a pusztuláson, megmutatja a szemlélőnek, hogy van értelme az életnek. 2010-ben és 2011-ben Antal András a szlovákiai Káinon töltött hosszabb időt a művésztelepen, és sorra jöttek vissza gyermekkori emlékei. Ez az alapja az Ipolymenti gondolatok című nagy sorozatának. Évszázados emlékek, lerakodott üzenetek és gondolatok bukkannak fel az Ipoly mélyéről Antal András kerámiáinak köszönhetően, melyek motívumai a vidék régmúltjáról, kultúrájáról, az Ipoly-parti városok, községek hatalmas kultúrkincseiről mesélnek. Az időtlenség lenyomatai az Ipoly-menti gondolatok folytatása. Fontos itt a felületek játéka, melyek a jövőnek, de leginkább a múltnak a leegyszerűsített szimbólumai. Az elmúlt idők nemcsak emberi, hanem természeti értékeit is jelzik. Például románkori freskórészletek, őskori állatábrázolások, növényi lenyomatok képei sorolódnak fel itt, néha igencsak sejtelmesen. A szerbiai arandelovaci művésztelepen készült kerámiáján megjelennek már az emberi figurák, de mindig erősen beleolvadnak, sőt összeolvadnak a természeti környezetIpolymenti gondolatok 297
