Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Tájtörténetek – Antal András keramikusművész tájábrázolásai
téka szimbolikus értéket kölcsönöz a valóság külső megjelenítésének. A sorozat másik nagyobb egységében az alacsonyabb hőmérsékletű égetés a táj valódi színeit eredményezi, nem a nap által befestettet. A felhőtenger, a hegy ritmikus játéka, a fekete vonalakkal kiemelt domborzat egyenetlensége olyan hatást válthat ki a szemlélőből, mintha az éppen felemelkedő repülőgép ablakából tekintetne ki. A Nyári zápor című nagy sorozatában a felrepülő madarak és széthulló angyalok drámát sejtetnek, melyet a kusza és hegyes vonalak csak fokoznak. E sorozat előzménye 1995- re tehető. Ekkor Antal András a szabadkai Bucka Gányó nemzetközi művésztelep vendége volt. A kinti munkát egy hirtelen jött nyári zápor szakította félbe, bezavarta őket a műterembe. A vihar mint a kiszolgáltatottság érzése a biztonságos jólét közepette zuhant rájuk. Villámcsapásszerűen eszméltek fel, mi történik körülöttük. Az özönvízszerű eső jelkép volt - a háború, a pusztulás szimbóluma, hiszen a délszláv háború legvéresebb fejezete, a srebrenicai mészárlás éppen ekkor történt: 1995 nyarán. Ez volt az indító esemény, mely kikényszerítette a művészből azt a rajzsorozatot, melynek kerámiaváltozata a Nyári zápor. Az ország széttagozódását jelképező angyalok sem tudják már megvédeni az embereket a mérhetetlen gonoszságtól, a háború rémétől. Antal András kerámiáin széthullanak, elaprózódnak, s már arra kényszerülnek, hogy önmagukat osszák fel, hogy a háború áldozataira itt is, ott is vigyázhassanak. A háború, az üldöztetés, az elnyomás elöli menekülés ma is aktuális téma, melyet a művész drámai módon fogalmazott meg, hihetetlen erővel. Megrázó a Ki-bevándorlási hullám című alkotása. A madarak, illetve a ki-bevándorló állatokká váló lények, amelyek előre megérzik a veszélyt és menekülnek, - a főszereplői ezeknek a műveknek. Tehát nemcsak az emberek tízezrei, milliói kényszerülnek arra, hogy elhagyják otthonaikat, hanem az állatok is. A természet rendjének felborulása azonban súlyos következményekkel jár. Pásztor József 1915-ben megjelent írásában foglalkozott az állatok viselkedésével a háborús helyzetekben: „Galambcsapat kering riadtan a napsugaras levegőben, a flandriai barna mezők fölött. Félórával ezelőtt még ott tur- békollak, sétálgattak egy ódon torony párkányain. Éppen fölrepüllek, amikor egy gránát ledöntötte a tornyot... A galambok vissza-vissza repülnek, tétován keringenek, majd messze-messze szállnak... Új hazát keresnek, talán a Rajnán túl Talán egy ódon német toronyban. Az ellenség földjén... Fészket raknak s néhány nap múlva újra vidáman, otthonosan turbékolnak...”1 Vajon tényleg igaza van, amikor azt írja, hogy az állat fölébredt ősi ösztönével talán még jobban alkalmazkodik a nehéz viszonyokhoz, mint az ember...? 1 PÁSZTOR József: Az állatok és a háború. In.: Élet, VII. évfolyam, 12. szám, 1915. március 21. 296 Tájtörténet
