Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Tájtörténetek – Antal András keramikusművész tájábrázolásai
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE MŰVÉSZETTÖRTÉNET XXXVIII. KÖTET (2014-2015) TÁJTÖRTÉNETEK ANTAL ANDRÁS KERAMIKUSMŰVÉSZ TÁJÁBRÁZOLÁSA SHAH GABRIELLA Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján „Van olyan időszak az életben, amikor csak teszel egy sétát és kisétálsz, bele a saját tájképedbe. ” - írta Willem de Kooning (1904 - 1997) holland képzőművész. Ezt a mondatot használta fel egyik kiállításmegnyitójának meghívójához Antal András keramikus- művész a Tájtörténet című sorozatának bemutatkozásához. Nem véletlenül, hiszen az Alsótoldon élő alkotó teljes munkásságát áthatja a természet és a táj iránti vonzalom. Antal András 1950-ben született Pásztón, gyermekéveit Szécsényben és Alsótoldon töltötte. 1975-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Több jelentős díjat, köztük a Ferenczy Noémi- és a Gádor-díjat is kiérdemelte. Idén megkapta a Balatoni Múzeumban megrendezett X. Országos Kerámia és Gobelin Biennále Emberi Erőforrások Minisztériumának díját és a Nógrád megyei Príma-díjat is. Ha áttekintjük hatalmas életművét, egyértelműsíthető, hogy alkotásainak közponü témája majdnem mindig a táj, a természet. A puszta tájábrázoláson kívül azonban mindig van a műveiben valami többlet, valami egyéni mondanivaló: egyrészt belső énjének kivetítése a tájban zajló történelmi horderejű eseményekre, természeti jelenségekre, vagy indulatainak expresszív kinyilvánítása a táj stilizált elemeivel, illetve a múlt és a jelen kapcsolatának szimbolikus megjelenítése által. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején készített nagy sorozatának a Tájtörténet címet adta. Ezek az ún. tájtörténetek bárki történetei lehetnek, ám műveiből mégis az a személyes kötődés és a környezetének reá ható fontossága olvasható ki, melyről a már fentebb említett Kooning idézet szól. A tájkép fogalma alatt elsősorban a festészet egyik műfaját értjük, amelynek a tárgya az ember természeti vagy maga alkotta környezete, de e monumentális sorozatában Antal András megmutatja nekünk, hogy az iparművészet, jelen esetben a kerámia milyen csodálatos módon ki tudja fejezni egy táj hangulatát, változásait. A Tájtörténet egyik sorozatában például a magas hőfokú égetéssel, a mázatlan tűzfestette lapokon a napfény színei keltek életre, a felkelő s a lemenő nap fényei. A magas hőfokon égetett lapok szinte izzón tüzesednek, a fény, a tűz já295
