Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében
4.1 ábra -AK2 palánk elölnézetből 4.2 ábra - A K2 palánk oldalnézetből A konstrukció értelmezését viszont nehezíti a tény, miszerint a szelvény teljes szélességében nem volt nyoma gerendáknak, csak az említett három cölöplyuk volt látható. Az interpretációt ellenkezőleg segíti egy következő üreg elhelyezkedése, amely a Kies konstrukció maradványaihoz tartozhatott. A gerenda, melynek ürege megmaradt, a szelvény délkeleti metszeténél rézsútosan feküdt (a lejtőn lefelé fordulva [!]), egy beszó- rásban vájt árokban. A gerenda és a kb. 2 méterre tőle elhelyezkedő K2 konstrukció három gerendája között nem volt megfigyelhető más horizontálisan vagy rézsútosan behelyezett gerenda üregének maradványa. Az említett árok tehát bizonyíthat egy ostrom alatt megkísérelt behatolást is, amivel egyidejűleg akár lerombolhatták a K2-es konstrukció egy részét is. A következő, kora-reneszánsz erődítés első fázisával összefüggő palánksor (K4), az 1/2011-es számú szelvény 8-9,5 m-es szakaszán lett dokumentálva. Egymástól 30 cm-es távolságra elhelyezett jelentősen kifelé hajló cölöpök soráról van szó (a függőleges egyenestől 60°-al hajlottak el). A tanúfalban 3 cölöplyuk volt vizsgálva. A 7-es számú cölöp valószínűleg eltörhetett (az üregben élesen kirajzolódott a törés: amíg a gerenda felső része vízszintesen feküdt, addig az alsó rész dőlten). A cölöpök üregei teljes mértékben az U15b számú rétegben helyezkedtek el - a cölöpök alsó része az említett rétegben, viszont „föld feletti” részüket még az U15a számú réteg beszórása előtt el kellett távolíta- niuk. Az üregek mintegy 80 cm hosszúságban maradtak meg, átmérőjük kb. 20 cm volt. A K2 és K4 számú konstrukciók közötti távolság 140 cm volt. Az első építészeti fázisnál még meg kell említeni a szelvény keleti végében elhelyezkedő üregeket (16 m-es szakasz), melyeket nem sikerült megvizsgálni. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban elképzelhető, hogy egy másik palánkszerkezet maradványairól lehet szó, amely a régebbi sánc koronáján állhatott (?). Az első építési fázisból tehát a falazott eszkarpon kívül, dokumentáltuk a földsáncot, melynek elülső oldalát legkevesebb mint 2 kihajló palánksor védte. II. építési fázis Az erődítés átépítését valószínűleg valamelyik oszmán-Habsburg konfliktussal ösz- szefüggő háborús esemény tette elengedhetetlenné, melynek során többször is el akarták foglalni a füleki várat. A kutatott szelvényen belül az erődítés ezen építési fázisa volt a legjobban dokumentálható. Az ezt megelőző fázisból megmaradt az eszkarp és a földsánc. Nincs azonban kizárva, hogy a külső falat kijavították és megemelték. Ezt a feltevést bizonyíthatja a támasztópillér oldalfalának felső részén látható kiugrás, melyet ge275
