Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében
az U6-0S réteg mélyítése során bizonyossá vált, hogy egy, vízszintesen a rétegbe ágyazódott gerenda vége, az eszkarp belső falába volt foglalva (az Ml-es számú kőfal belső palástjában gerendalyuk volt látható), tehát támasztógerendaként szolgált. A 2012-es ásatási szezon alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az árok fala meredeken esett a kőfal belső oldala felé. A 2-1 m-es szakaszon 60°-os szögben, 1 m-rel a kőfaltól 75°-ban folytatódott; falának felső részét egy kompakt, két rétegre (U17a és U17b) oszló középkori településréteg (U17), lejjebb pedig egy őskori rétegcsoport (U28, U29) alkotta. Az alsó részt sötétbarna aprószemcsés kavicsos réteg - altalaj - zárta (U20). Az így kimélyített alapárokban volt felhúzva a kőfal, amely egyúttal az egész erődítés támasztékául szolgált. A kutatott terület déli sarkában (1-2 m szakasz) jól látható a kőfal (Ml), melynek szétmállott koronája (194,51 tszfm.) a mai felszín fölé magasodott. A kőfalat 15-20 cm-es fejtett tufakövek szabálytalan sorai alkották, helyenként nagyobb darabokkal kitöltve, melyeket halvány okker színű malter fogott össze. A malter mész és homok keverékéből állt. A fal nagyjából 160 cm széles volt, a feltárt szakaszon északnyugat-délkeleti irányban futott. Az alapkövek a megmaradt falkoronától 4,5 m-es mélységben helyezkedtek el. Az Ml számú fallal összefüggött az M2 számú támasztópillér, mellyel derékszöget zárt be. A pillér valószínűleg gerendával is a kőfalhoz volt erősítve, amiről egy megmaradt kaverna tanúskodik. Magában a kőfalban nem maradt nyoma, mivel a megmaradt korona fölött lehetett a csatlakozás. A támasztópillér koronája 195,285 méteres tengerszint feletti magasságon lett bemérve. Nem lett megtisztítva a pillér teljes felülete, csak annak keleti része, viszont alaprajza beazonosíthatóan szabályos téglalap alakú volt. A pillér felső része kisebb (10-20 cm) és nagyobb (40 cm-ig) méretű fejtett kövek szabálytalan soraiból állt, a kiugró alapzat sorai mintegy 20 cm magasak voltak, különböző méretű (20-40 cm) fejtett kövekből rakva. A kövek közötti rések kb. 2-5 cm nagyságúak voltak, viszont a malter jócskán átfutott rajtuk, és beborította a fal szabályos oldalainak nagy részét. A malter összetétele megegyezett a kőfal kötőanyagának összetételével. A pillér hosszabb fala függőlegesen nagyjából egyenes volt, viszont a rövidebb fal alsó része enyhén kitolódott (kb. 20 cm-el nyúlt kijjebb a felső résznél); ezért a lábazat északkeleti sarkába egy faragott kváderkövet falaztak (40x20x20 cm). A pillér feltárt alapterülete kb. 160/180x100 cm volt, déli fala kb. 5,5 m mélységig lett letisztítva, viszont az alapozás alja nem lett meg. A pillér alapja tehát a fallal szomszédos oldalon mélyebbre volt helyezve, mint a kőfal alapja. Az átlós, délkeleti oldalon viszont a kb. 1 m magas természetes eredetű sziklakőre lett építve. 3. ábra - Az Ml számú kőfal és az M2 számú támasztópillér 273
