Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
zó leletanyagok rövid, átmeneti megtelepedés (ek) re és minimális helyi pattintásra, többnyire csak a kész eszközök megmunkálására, újraélezésére utalnak. A lelőhely nyersanyagfelhasználásában a cserháti, a Galga-völgyből (Galgagyörk, Püspökhatvan térsége) vagy Buják környékéről származó limnoszilicit féleségek dominálnak. A helyi kovakavics részben a lelőhely területén húzódó felső-oligocén „kattien” geológiai korú, folyóvízi üledékből álló kavicságyból származik, amely nagy mennyiségben tartalmaz nummuliteszes és egyéb kovakavicsot (NOSZKY 1940; MARKÓ, KÁZ- MÉR 2004). Bizonytalan a radiolarit eredete, amely talán a Börzsöny keleti hegylábánál térképezett „Nagyoroszi Kavics Formáció”-ból származik. A távolsági nyersanyagok közül a bükki kvarcporfír mellett kárpáti 2E és 2T, valamint kárpáti 1 típusú obszidián és néhány ismeretlen eredetű tűzkő is előfordul. Ezeknek a távolsági nyersanyagoknak a helyi megmunkálása kevésbé intenzív. A leletanyagból négy darab levéleszköz és két típusos középső paleolitikus jellegű, töredékes kaparó emelhető ki (MARKÓ 2009a: 157). 6.1.2. Hont-Csitár (Molnár-hegy) A Gábori házaspár által 1969-ben részlegesen feltárt Hont-Csitár lelőhelyet és az ugyancsak többször hivatkozott Hont-Babat lelőhelyet jelen tanulmány szerzője, Markó A. és Zandler K. 2002-ben együtt azonosították. A Hont-Csitár telep (5. ábra:15) leletanyagát Zandler Krisztián dolgozta fel és tette közzé (ZANDLER 2010). Leletanyag revízióját jelentősen megnehezítette az ásatási dokumentáció teljes hiánya. Az 1577 darabos, 176 darab formális eszközt tartalmazó leletanyag esetében egy kevert, középső paleolitikus és felső paleolitikus eszköztípusokat, sőt minden bizonnyal fiatalabb őskori leleteket is tartalmazó leletegyüttesről van szó. A lelőhely az Északi-Cserhát Ipoly-menti peremén található. A fiatal süllyedékes völgymedencék kivételével az Ipoly mellékét a Cserhát környéki viszonylag idősebb felső-oligocén üledéksor építi fel. Alsó- és középső-miocén rétegek csak Szécsény felett, illetve Drégelypalánk alatt jelentkeznek az Ipoly mellékén. A területre nagyon jellemző a töréses szerkezet, nagyfokú az új-pleisztocén - holocén vetődések morfológiai szerepe. A vetők, az olyan törésvonalak, amelynek két oldalán a kőzettömegek egymáshoz viszonyítva függőleges vagy vízszintes irányban elmozdulnak (GÖNCZY 2004: 33), mintegy szétdarabolják az Ipoly két partján húzódó felső- oligocén rétegekből álló „ősbércet”. A táblákra töredezett denudációs felszínen nagyon sok vető nyomozható ki. Az Ipoly-völgy felfűzi a Nógrádi-medence néven ismert Losonci-, Balassagyarmati- és Ipolysági-medencéket, és jelenlegi futás közben egészen fiatal új-pleisztocén - ó-holo- cén medencerészeket kapcsol egybe. Ez utóbbiakat vékony alluviális és új-pleisztocén folyóhordalék tölti ki (LÁNG 1967:190-191). Az Ipoly fiatal, késő-pleisztocén teraszrendszerét aktív forrásvölgyek tagolják. Hont-Csitár (vagy Molnár-hegy) lelőhely Drégelypalánktól DNy-i irányban, mintegy 2 km távolságra a Csitári-patak jobb partján emelkedő magaslaton, 227,8 m tszf-i magasságban helyezkedik el. Ny-ra két, a Csitári- patak felé eső mély, szakadékos vízmosás határolja, K-re a dombhát (Topokai-dűlő, felső paleolitikus, Gravettien entitáshoz tartozó lelőhely) enyhén lejt a Hévíz-patak völgye felé, É-i és D-i irányban pedig egy-egy nyereg választja el Hont-Babat-hegytől illetve egy névtelen dombháttól. A lelőhely leletanyagában a felhasznált nyersanyagféleségek spektruma a kevert jelleg miatt igen széles, összesen 17-féle nyersanyag fordul elő. Mind az együttes összleletszámában (84,02%,), mind pedig az eszközök esetében (69,89%) a „hidrokvarcit” dominál. Ennek a nyersanyagnak az eredete számos lelet esetében bizonytalan, makroszkóposán nem egyezik meg a Cserhát-hegységből ismert lim232
