Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
noszilicit (hidro- illetve limnokvarcit) változatokkal, és eltér a Gyöngyös környéki régészeti anyagokban előforduló változatoktól is. A Börzsöny-hegység területén általunk nem ismert pattintásra alkalmas hidrotermális vagy limnikus nyersanyagok elsődleges geológiai forrása. Szlovákia területén a legközelebbi limnokvarcit előfordulás a Ziar- medencében a Garam (Hron) folyó mellett, Stará Kremniéka, Lurila, Slaská települések környékén található. Ezeket a limnokvarcitokat a növénymaradványok és pollenek jellemzik. A belőlük készült régészeti leletek intenzíven patinásodnak. Középső-miocén (szarmata) korúak, igen nagy a színváltozatosságuk. A leggyakoribbak a világos, fehér és a szürkésfeketétől a feketéig terjedő színárnyalatok. A nyersanyagokat nem csak helyben használták fel, a Garam folyó hordalékával jóval délebbre is elkerülhetett (KAMINSKÁ 2001; 2013). A helyi nyersanyagok közül megemlíthető a kovakavics (az összleletszámban 3,11%, az eszközök között 7,95%) és a kvarcit (az összleletszámban 2,22%, az eszközök között 1,70%). Ezek a nyersanyagok minden bizonnyal az Ipoly- völgy miocén kori kavicstakaróiból származnak, Hont-Drégely táján ugyanis a középső- helvéciai slíres agyagmárga fölé kavicsos terresztrikum települ. Ez alkotja az itteni andezittakarók bázisát (NOSZKY 1943:89). Jól kifejlődött magas, tehát leginkább a pliocénba sorozható kavicstakarók nyomai észlelhetők néhol a középső Ipoly-völgy szakaszán is. A folyótól D-re, messzebb is megvannak a hasonló helyzetű, lösz alól kibújó, kimálló, vékonyabb kavicstakaró maradékok (NOSZKY 1943:125). A távolsági nyersanyagok közül egyedül a kvarcporfír aránya (az összleletszámban 5,96%, az eszközök között 9,09%) számottevő. Az anyagban azonban igen kevés kvarcporfír szilánk található, magkő egyáltalán nem, eszközkészítésnek nincsen nyoma. A magukkal hozott kész eszközöket a telepen csak újraélezték, javították. A középső paleolitikus eszközkészletben magas a morfológiailag igen változatos kaparok aránya (21%). A levélhegyek, levélkaparók és egyéb bifaciális töredékek a teljes eszközkészlet 18%- át teszik ki. Többségük a hossztengelyre aszimmetrikus, élfutásuk az alkalmazott WGK- technika folytán zegzugos vagy hullámos. Keresztmetszetük elsősorban plan-konvex, kisebb számban bikonvex vagy paralelogramma. A levéleszközök bázisa főleg lekerekített, néhány példányé azonban hegyes. Egy szimmetrikus, deltoid alakú levélhegy található az anyagban, morfológiai párhuzama Nekézseny-Határ-tető lelőhelyről ismert (ROZSNYÓI 1963:77,1 tábla:l/a,l/b; újraközölve ZANDLER 2006, IX. képtábla:9; ZAN- DLER, BÉRES 2011:50, IX. képtábla:9). Deltoid vagy romboid alakú levélhegyek előfordulnak az alább tárgyalandó Szécsénke környéki szeleden település-komplexum lelőhelyein is. Zandler Krisztián a csitári levélhegyeknek számos párhuzamát említi az Eger környéki szeletien, illetve a Sajó-völgyi bábonyien lelőhelyekről. A szerző végkövetkeztetésében a lelőhely leletanyagának idősebb részét a morvaországi szeletien formakörhöz sorolja. A nagykiterjedésű Bábát dombháton 225 m tszf-i magasságban helyezkedik el a Hont-Babat lelőhely, amelyet a Ny-on emelkedő Vár-hegytől az ÉD-i irányú Kútberki- völgyben futó Csitáxi-patak választ el (5. ábra:14). K-re a dombhát folytatása, a Topokai- dűlő enyhén lejt a Hévíz-patak völgye felé, D-i irányban pedig egy nyereg választja el a mintegy 500 m távolságra található Hont-Csitár lelőhelytől. Ny-i és É-i irányban a Babat- hegy oldala meredek, vízmosásokkal szabdalt. A lelőhely 2002-ben történt azonosítása alkalmával a felszínről gyűjtött leletek a Gábori házaspár 1955-ös gyűjtésétől nyersanyagfelhasználásban és tipológiailag is teljesen eltérőek. A jellemző nyersanyagféleség egy sárgás-szürkés patinázottságú, növényi maradványokat tartalmazó, inhomogén 233
