Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája

dő). Ennek az erdőnek a területén, a rajta átvezető földúton egyeüen nagyobb leletanyagot szolgáltató leletkoncentrációt (Vanyarc 17. - Rókavár, 3. ábra:9) sikerült csupán lokalizálni. A település-komplexumba tartozó lelőhelyek leletanyaga homogén, azonban az egyidejűség kérdése nem dönthető el. A település-komplexum topológiájára vonatkozólag nem vonható le egyértelmű következtetés. A lelőhelyek minden bizonnyal hosz- szabb időszakon keresztül történő rövidebb megtelepülések, ott-tartózkodások nyomai.

6. Szeleden kultúra

6.1. Önálló Szeleden telepek

Nógrád-megye területén, az Ipoly-völgyben és különösen a Cserhát-hegység területén számos, a Szeletien kultúrába sorolt önálló lelőhely található. Ezek közül csak azokat tárgyaljuk részletesebben, amelyeknek anyaga korábban legalábbis részlegesen publikálásra került. A levéleszközös leletanyagok techno-tipológiai elkülönítése amúgy sem problémamentes, így néhány további lelőhely topográfiai helyzetével és leletanyagával az általánosításra való minden törekvés és a kulturális hovatartozás kérdésének mellőzése mellett a tanulmány végén kitérünk.

6.1.1. Debercsény- Mogyorós

Debercsény település az Északi-Cserhát Ny-i szárnyán, a Lókos-patak és a Feketevíz közötti dombvidéken, a Terényi-dombság területén helyezkedik el. 144 és 528 m közötti tszf-i magasságú, É-ról, K-ről és D-ről alacsony, gerinces típusú középhegységgel, illetve telérvonulatokkal határolt dombvidék, amely a Cserhát hegylábfelszínének tekinthető. A felszín ÉNy-i lejtésű. Az átlagos relief 90 m/km2. A DNy-i rész 100-150 m mélységű völgyekkel erősen szabdalt (DÓVÉNYI 2010:693). A Lókos-völgyre tekintő széle elég élénken tagolt, 327 m-ig emelkedő. Ennek lejtőin gyakran kibukkan a felső-oligocén rétegsor. Ny-ra csak rövid völgyek vezetnek, K-i irányban lankásodik és el is laposodik, nagy völgyei erre vezetnek le. A dombvidék nagyon hasonlít egy K felé lejtősödő, féloldalasán kiemelt lapos röghöz, vagy egy K-Ny-i irányban kissé aszimmetrikus lapos anü- klinálishoz 9, melyet a denudáció alaposan megfaragott (LÁNG 1967:179-180). A település Mogyorós nevű határrészén, az Orvos-hegy (329,5 m) keleti lábánál, a Lókos-patak széles allúviumára ÉNy-i irányban lefutó markáns Köblyök-völgy és a DK, illetve K felé húzódó Debercsényi-patak és Tamás-völgy végénél fekvő 276,8 m tszf-i magasságú dombtetőn fekvő lelőhely (5. ábra:l) leletanyagát Markó András dolgozta fel és ismertette (MARKÓ 2009a). A leletanyag ugyan viszonylag kisebb mennyiségű, összesen 146 darabos, tipológiailag azonban egyértelműen a szlovákiai és morvaországi levéleszközös szeletien kultúrkörhöz kapcsolható. Ennek a lelőhelynek az esetén is azzal a jellegzetes geográfiai, topográfiai helyzettel állunk szemben, amelyet a zsákvölgyekkel kapcsolatban korábban már említettünk. A levéleszközös lelőhelyek viszonylag eldugott helyeken, aszimmetrikus átmetszetű zsákvölgyek mentén, legfőképpen azok vége felé helyezkednek el. A gyakorta csak kevés magkövet, viszonylag sok kész eszközt tartalma9 A geomorfológiában az antiklinális (redőboltozat) a gyűrődés során kialakuló redő felemelkedő, boltívszerűen hajló része.

231