Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
A régészeti anyagban a helyidegen nyersanyagok közül igen magas a kvarcporfír aránya, megtalálható továbbá az obszidián is, elsősorban szilánkok és pattintékok formájában. Jelen van azonban egy bifaciális eszköz kisméretű proximális töredéke is, amelynek élmegmunkálása a WGK-technológia („wechselseitig gleichgerichtete Kantenbearbeitung”, BOSINSKI 1967:43) alkalmazásával történt [MARKÓ 2004:10). Igen széles a leletanyag eszköztípus-összetételének a spektruma, az eszközkészítés teljes műveletsora a kisszámú magkő ellenére is rekonstruálható. A település-komplexumba sorolt lelőhelyek viszonylag kevés, de techno-tipológiailag jellegzetes leletanyaggal, bifaciális eszközökkel, levéleszközökkel, archaikus vonású kaparókkal rendelkeznek, és jellemző a távolsági kvarcporfír nyersanyag előfordulása is. A lelőhelyek leletanyagának egy része már rövid ismertetésre került (MARKÓ et al. 2002). Egy kérdésesnek tekintett, műhely jellegű lelőhely található a Megyerke-patak bal oldalán húzódó fennsík peremén, egy száraz zsákvölgy fölött (Galgagyörk 21.). Ennek kevert, részben fiatalabb őskori, neolitikus leleteket is tartalmazó leletanyagában intenzív limnokvarcit és andezit feldolgozás ismerhető fel, a nagy mennyiségű nyersanyagdarab és debitázs-anyag mellett szinte nincsen eszköz. Egy nagyobb kvarcporfír darab azonban félbehagyott bifaciális eszköz. Egyelőre nem világos a vizsgált területtől É-ra, mintegy 2 km távolságra található Galgagyörk-Májóka leletkoncentrációk önálló volta, a tárgyalt település-komplexumtól való esetleges függőségük, vagy ahhoz tartozásuk. Ezek leletanyagában a domináló felső paleolitikus, aurignacien és gravettien jellegű eszközök mellett jelen van egy limnokvarcitból készült lelet (MARKÓ et al. 2002:250, Fig. 3:6, 254), egy “radoir-couteaux” (GÁBORI-CSÁNK 1993:78) vagy „Faustkeilblattartig bearbeiteter racloir transversal convex" (RINGER 1983:32, Abb. 56). Figyelemre méltó továbbá egy dunántúli radiolaritból készült levéleszköz töredéke, amely nyersanyagánál és kidolgozásánál fogva elméletileg akár a Jankovichien kultúrához is kapcsolható. A leletkoncentrációk anyagában kis számban ugyan, de megtalálható a kvarcporfír nyersanyag is. Technológiai szempontból megemlítendő néhány discoide magkő és discoide-débitázsból származó szilánk. Ugyanakkor legalább két szilánk határozottan a Quina-débitázsból származónak tűnik [“couteaux a dós natúréi”, TURQ 1988:20; TURQ 1989:249). 4.2. Legénd-Káldy-tanya település-komplexum A település-komplexuma Nyugati-Cserhát területén, a Romhányi- és Csővári-rög K-i lábánál található, amelynek felszíne általában DK felé lejtősödő, ÉNy-on élénkebben, DK- en gyengébben hullámos dombvidék (2. ábra; 5. ábra:19). Az érintett terület a Magyar- ország kistájainak katasztere alapján a Nézsa-Csővári-dombság kistáj része. 155 és 455 m közötti tszf-i magasságú, a peremi területek felé lealacsonyodó, erősen tagolt dombság. A relatív relief, az egységnyi területre vonatkozó relatív felszíni magasságkülönbség a középső részen 155 m/km2 értéket is meghaladja. A kistáj 15%-a gerinces típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható, amelynek felszíne rendkívül tagolt, itt 6-7 km/km2 a völgysűrűség értéke. A dombság gerincét képviselő, a vetődések eredményeként a környezetből kiemelkedő rögöket, kőzettömböket, sasbérceket (IZSÁK 2004) fiatal tektonikus mozgások exhumálták, a Romhányi-hegyet É-ÉNy-i irányban féloldalasán ki is billentették. A felső-pliocén-pleisztocén kéregmozgások a pan- nóniai időszakig feltehetően egységes triász időszaki mészkőből és felső-triász fődolo225
