Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
mitból álló tönkfelszínt sasbércekre tagolták (csővári rögök). A pannon kor végén a területet kvarckavicstakaró vékony leple fedte be, amely ugyan erősen lepusztult, mégis több helyen a felszínre bukkan (DÖVÉNYI 2010:677-679). Legénd település közvetlen környezetében a Szécsénkei-, a Nógrádkövesdi- és a Sápi-völgy tektonikusán kijelölt eróziós völgyek, kisebb-nagyobb mellékvölgyeikkel darabolják fel a felszínt. A Szécsénkei- és Sápi-völgy közötti hosszú, keskeny dombvidék DK- re a Galga-völgy irányába nyúlik, és arra menedékesen alacsonyodik. 260-290 m tszf-i magasságba, vagyis a szomszédos mély völgyek fölé mintegy 80-100 m-re emelkedik. A település-komplexum névadó lelőhelye, a Legénd-Káldy-tanya a Sápi-patak völgyében található, Legénd településtől ÉNy-ra mintegy 1,5 km távolságra található a Sápi-patak egy baloldali mellékpataka fölötti dombsoron, a 300,2 m tszf-i magasságú magassági pont közelében. A Szécsénkei- illetve Halyagos-völgy és a Sápi-patak legdélibb jobb oldali mellékfolyása által közbezárt területet a Sápi- és Sinkár-völgyekbe torkolló aszimmetrikus keresztmetszetű mellékvölgyek elég jól tagolják. A denudációs 5 felszínek ennek ellenére még nagy kiterjedésűek, gyengén hullámos darabjaik elég épek (LÁNG 1967:229). A mellékvölgyek jellemző módon DK-i irányú többnyire rövid zsákvölgyek. A Legénd-Káldy-tanya lelőhely központi területe tulajdonképpen három leletkoncentrációból áll. Az egyes, egymástól térben némileg elkülönülő leletkoncentrációkban rendre 619, 238, illetve 149 darab lelet található. A település-komplexumba sorolt lelőhelyek részben a DK-i irányban enyhén lejtő dombsoron helyezkednek el, részben a Sápi-völgy D-i oldalán húzódó dombsoron, a Sápi-patak egyik jobboldali mellékfolyása fölött. A lelőhelyek nyersanyagfelhasználásában általában a cserháti eredetű, tehát helyinek tekinthető limnoszilicit nyersanyag dominál, de általánosnak tekinthető a távolsági nyersanyagnak, a kvarcporfírnak a használata is. Ennek aránya a Legénd-Káldy-tanya lelőhely 1. és 3. számú leletkoncentrációjában 14,77% illetve 25,36%. A 2. számú leletkoncentrációban az arány minimális, csupán 2,94%. A leletanyagban kis számban ugyan, de előfordul az obszidián is, mind a kárpáti 1 (szlovákiai), mind a kárpáti 2E (Mád-Erdőbénye) és kárpáti 2T (Tolcsva) típusok. A Legénd-Káldy-tanya lelőhely 1006 darabos összesített leletegyüttese mellett az érintett lelőhelyek, leletkoncentrációk többségének a leletanyaga leletszámban kisebb, eszközösszetételükben szegényesebbek, azonban tipológiailag jól illeszkednek a Micoquien-Bábonyien formakörbe. A korábban publikált Legénd-Rovnya lelőhely leletanyagában is előfordul néhány levéleszköz, amelyek esetében a megmunkálás módja, az alkalmazott WGK-technika alapján nem dönthető el a Micoquien-Bábonyien illetve a Szeleden kultúrához való tartozásuk kérdése (PÉNTEK, ZANDLER 2013b). A lelőhely viszonylag nagyobb, 972 darabos leletanyaga elsősorban a különböző paleolitikus kultúrák keveredését mutatja. Az anyagban találhatók ugyanis felső paleolitikus, aurignacien jellegű eszközök. Ugyanakkor néhány eszköz formájában a neolitikum is jelen van. Nem egyértelmű a Legénd-Káldy-tanya 5. lelőhely közel 450 darabos publikálatlan leletanyagának a megítélése, mert noha a 39 darab eszköz (kb. 9%) egy része micoquien- bábonyien jellegű, de a kvarcporfír mellett (kb. 14%) szokatlan módon magas az eszközkészítésre felhasznált kovakavics aránya (kb. 70%). 5 A denudáció fogalma geológiai értelemben a felszínnek a különféle külső erők által előidézett lepusztulása, elegyengetése (GÖNCZY, SZALAI 2004:16). 226
