Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
át, a szezonális vándorlás feltételezése pedig már annál a ténynél fogva is értelmetlen, mivelhogy az érintett hegylábi környezetben ugyanazokkal a ökológiai körülményekkel számolhatunk. Lehetségesnek tartjuk a Zempléni-hegységet, Bükk-hegységet a Cserhát-hegységgel összekötő migrációs útvonal mentén, jellegzetes hegylábi környezetben egy olyan módosult „cirkulációs megtelepülési rendszer” létezését, amelyben egy kisebb, átmeneti jellegű (bázis)tábor (sensu MARKS, CHABAI 2001) köré a „sugaras megtelepülési rendszerre” jellemző módon különböző feladat-specifikus lelőhelyek kapcsolódnak. Egy ilyen kombinált cirkulációs megtelepülési rendszert tételez fel A. E. Marks és V. P. Chabai a Krím középső paleolitikumával kapcsolatban, amelyben a megtelepedés időtartama alapján a rezidenciális táborok négy típusát különböztetik meg. Az átmeneti, rövid életű efemer feldaraboló hely, efemer tábor, átmeneti tábor, bázistábor településformák egyik lényegi jellemzőjeként az egyes táborok területén található kőeszközök készítésére alkalmas nyersanyagok származási helyét és feldolgozottsági állapotát emelve ki (ibid.:191-195). Kantábria (Észak-Spanyolország) késői felső paleolitikumára vonatkozóan hasonló modellt állított fel L. G. Straus (STRAUS 1986, figure 1.). Az általa kidolgozott modellt a tengerpart mentén optimális helyzetben felállított bázistáborok jellemzik. Ezekből a bázistáborokból kiindulva zsákmányszerző utakat tettek átmeneti táborokba a tengerpart, a vízfolyások torkolatainak, a tengerparti síkságoknak és a hegylábi felszín lejtőinek táplálkozási és nyersanyag forrásainak kiaknázására. A bázistáborok a hegység belsejében található speciális logisztikai lelőhelyekkel is kapcsolatban álltak, ahol specializált vadászok gímszarvasra és hegyi kecskére vadásztak. A feladat- vagy aktivitás-specifikus lelőhelyek sorában kiemelkedő jelentőségűek a vadászati szempontból fontos megfigyelő helyek [„station“, BINFORD 1980:12) vagy „efemer vadászles”4 jelleggel bíró lelőhelyek. Általánosan elfogadott tény, hogy a „cirkulációs megtelepülési rendszerre” jellemző rezidenciális mobilitás hatékonyabb olyan ökológiai környezetben, ahol az erőforrások eloszlása egyenletes, a „sugaras megtelepülési rendszert” jellemző logisztikai mobilitás pedig szétszórt, de gazdag erőforrások esetében feltételezhető (LIEBERMAN, SHEA 1994:316). A sugaras (logisztikai) és cirkulációs (rezidenciális) mobilitási stratégiák egymást kölcsönösen nem kizáróak, éppen ellenkezőleg, egy kétségtelenül összetett megtelepülési rendszer két egymáshoz kapcsolódó 4 Lewis R. Binford a „hunting stand” funkcióval rendelkező lelőhelyekről az alábbiakat írja: „Hunting stands are a type of site commonly produced by the Nunamiut. They are locations where men congregate to watch for game and to plan hunting strategies after game is sighted. They are an integral part of an „intercept” hunting strategy as opposed to an „encounter" strategy (see Binford 1978). In intercept hunting one employs knowledge of the factors that condition animal behavior to „predict" where animals will be, given the conditions of the moment such as weather, seasons of the year, etc. One positions himself to be able to monitor the surrounding area where game is anticipated. These „stations "from which an area is monitored are hunting stands. They are commonly occupied only by male hunters or hunters and young men. They are rarely occupied overnight, and when they are, there is a continuous monitoring of the area rather than a change of tempo within the site when everyone goes to bed. Sleeping facilities on such tocations are always expedient and individual. ’’ (BINFORD 1978:330). 222
