Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája

Burch véleménye szerint a csordakövető stratégia megvalósítása logisztikailag nem lehetséges. Érvelését arra alapozza, hogy az éves tavaszi és őszi vándorlásuk során az Észak-Kanada tundrás vidékein honos “barren-ground” karibucsordák közel állandó 5- 10 km/óra sebességgel mozognak, keresztül a tundrán, kitett sziklatorlaszokon , széles tavakon és folyókon át. Ellenvetését az alábbiakban összegzi: “Even if adult male hunters in superior physical condition could keep up with the migrating animals for a while, they would not have time to butcher the meat, and unprocessed carcasses would be scattered thinly over a wide area in a very short time. The energy expenditure would be so great, and the net production so bw, as to be disastrous for peopb who tried it. “ (BURCH 1972:345).

E. S. Burch és 0. Blehr később a csordakövetési stratégia helyett egy ’’herd accompaniment”, csordakísérő stratégia meglétét javasolták (BURCH, BLEHR 1991). Miután a karibu csordák viselkedése “kiszámítható”, megvannak azok a rendszeres területek, ahonnan indulnak és ahová érkeznek, az embercsoportoknak nem szükséges napi kapcsolatban lenni a csordákkal, ugyanakkor megvan a lehetőségük áttelepülni az állatok közelébe. “Although physically unabb to accompany herds on their migration, an informed human popubtion is still capabb of using bng distance residential mobility to position oneself in proximity to the known summer and winter ranges of migratory caribou herds.” (CARR 2012:95).

Másrészt A. Burke szerint az elmélet tarthatatlan multiszezonális lelőhelyek megléte esetében, mint Délnyugat-Franciaország számos felső paleolitikus lelőhelye (BURKE 2000).

G-Ch. Weniger a felső paleolitikus vadászcsoportok esetében kétfajta mobilitást különböztet meg.

1. ) A helyi használati területen („Nutzungsareal“ ~ „foraging radius“) belüli mozgások („micro moves“) a mindenkori alaptábor („ränge“, „catchment territory“) körül.

2. ) Az alaptáborok átköltöztetése (“macro moves", “residential moves”) egy másik helyi használati területre. Az egy évben felkeresett helyi használati területek összessége adja meg egy csoport regionális használati területét (“territory”). Egy lokális csoport használati területének a sugara átlagosan 10-15 km között változik. Az egyenlítő környéki csoportok esetében, amelyek a túlélésüket elsősorban a gyűjtögetésre alapozzák, ez a sugár inkább kisebb (5-10 km). Az északi területek vadászainál, akik alapvetően a vadászatból élnek, ez inkább nagyobb (akár 25 km). Vagyis globálisan nézve a különböző ökológiai zónák esetében a helyi használati terület nagysága szinte alig változik. Ezzel szemben sokkal változóbb a csoport nagysága és az alaptáborok költöztetésének száma. Mindkét paraméter kölcsönös viszonyban van a természetes erőforrások minőségével és eloszlásával. Az északi vadászok általában ritkábban költöznek, ugyanakkor nagyobb távolságokat tesznek meg, mint az egyenlítő környéki vadászok és gyűjtögetők. Arktikus, szubarktikus környezetben az 50-80 km távolság nem ritka (WENIGER 1991:84).

Az általunk vizsgált időszakra vonatkozóan ugyanakkor tudomásunk szerint semmilyen K-Ny-i irányú, a hegylábi felszínt vagy az Alföld peremét követő állatcsorda-migrá- ció megléte nem feltételezett. A migráció legvalószínűbb és legéletszerűbb okának egy racionális, területkímélő stratégia megléte tűnik.

Ebből az alapállásból nézve némileg átértékelődik az Északkelet-Magyarország területéről a Cserhát-hegységbe vezető 120-150 km-es migrációs út. Átlagosan kéthavi költözésekkel és 60-80 km-es alaptábor áthelyezésekkel számolva egy év leforgása alatt az útvonal oda-vissza megjárható. Nem szükséges tehát feltételeznünk csordakövető stratégi221