Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája

madik stratégia vonatkozik az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciókra2. Hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen típusú expedíciókra csak ritkán, elsősorban nyersanyaghiány esetén kerül sor. Az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciók ugyanis jelentős idő- és ráfordításigényűek, továbbá speciális előkészítéseket igényelnek. Nincsen okunk feltételezni, hogy G.-Ch. Weniger fenti megállapításai ne volnának érvényesek az általunk vizsgált területre és időszakra is. Ugyanakkor a nyersanyagok geológiai forrásától a telepre, lelőhelyre vezető centripetális nyersanyagbeszerzési utak pedig ennek a nyersanyagbeszerző tevékenységnek az egyéb, mindennapi tevékenységek körébe való beágyazottságának a tényét húzzák alá. A nagyobb kiterjedésű, változatos nyersanyagfelhasználást mutató, gazdag leletanyagot szolgáltató lelőhelyek sorából kiemelhető Becske-Júlia- major (PENTEK 2015b) és különösen a Szécsénke település környékén általunk feltételezett település-komplexum, ahol a leletanyag techno-tipológiai alapon meglehetősen homogénnak tűnik (PÉNTEK 2015a).

A megtelepülési rendszer kérdésével kapcsolatos véleményünket már vázlatosan kifejtettük a fent említett Becske-Júlia-major lelőhellyel foglalkozó cikkünkben, ezért a kérdést itt csak igen röviden érintjük. Bizonyosnak látszik a hazai paleolitikumban, hogy a hosszú időn keresztül lakott, nagy mennyiségű leletanyagot szolgáltató „bázistáborok”3 hiányoznak. Ezeknek a bázistáboroknak a hiánya mindenképpen cáfolni látszik egy klasszikus értelemben vett „sugaras megtelepülési rendszer” (“radiating settlement system" sensu MORTENSEN (1972)) meglétét. A sugaras megtelepülési rendszert egy központi bázistábor megléte (a megtelepülés fókusza) jellemzi, amelyet feladat-specifikus lelőhelyek látnak el (“bcations”, BINFORD 1980:9; "Beschaffungsplätze”, BERN- BECK 1997; “activity-specific sites", MARKS, CHABA1 2001; "provisioning stations", BATAILLE 2010:69).

A Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelőhelyek nyersanyagfelhasználásának vizsgálata kapcsán (MARKÓ 2007; 2008b; 2011; MARKÓ, PÉNTEK 2004) a leletanyagokban előforduló gyakran nem kis mennyiségű, 100-150 km távolságból származó “távolsági” nyersanyag (kvarcporfír, obszidián) alapján jogosan feltételezünk egy, Északkelet-Magyarország területét (Zempléni-hegység, Bükk-hegység) a Cserháthegységgel összekötő “migrációs útvonalat”. Magáról a migrációról azonban annak létezésén kívül nagyon keveset tudunk, tulajdonképpen csak a feltevéseinkre hagyatkozunk. Még magának a migrációnak a kiváltó oka, célja, értelme sem tisztázódott, nem világos számunkra. T. Dobosi Viola a felső paleolitikus Gravettien kultúrával kapcsolatban megemlít egy feltételezett nagy léptékű Ny-K-i rénszarvasvándorlást a Duna völgyében a Dévényi-kapun keresztül. Ennek kapcsán utal A. D. Sturdy csordakövető “herd foltomig strategy" elméletére (STURDY 1975) (T. DOBOSI, HOLL 2013 VÖRÖS 1982:63 nyomán). Magának az elméletnek ma már szinte áttekinthetetlen irodalma van (BURCH 1972; GORDON et al. 1990; BURCH, BLEHR 1991; GORDON 2003; WHITE 1989). E. S.

2 „Strategie 3: Lithisches Rohmaterial wurde durch spezielle Expeditionen oder im Verlauf von Aktivitäten außerhalb des lokalen Nutzungsareal in den aktuellen Lagerplatz gebracht."

3 A települési szerkezetekkel foglalkozó nemzetközi irodalomban a „bázistábor“ kifjezésre számos kvázi szinoním fogalom létezik. A „bázistábor“ {"base camp" sensu Marks&Chabai (2001) A. Verpoorte (2006, Kelly nyomán) terminológiájában "centralplace", T. Hopkinson viszont a “center of social action ” terminust használja (HOPKINSON 2006:229).

220