Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
tározó, de hangsúlyozottan munkahipotézis jellegű írására épülnek (SIMÁN 1988). Véleményünk szerint azonban a Cserhát-hegység vonatkozásában a megállapításainak egy része ma már felülvizsgálandó, pontosítandó. A Simán Katalin nyomán rövid megtelepedésre utaló „vadásztanyának” nevezett települési típus két változatát különbözteti meg. A „Vadásztanya II.” típusnak, amelyre példakánt a Cserhát-hegységet, konkrétabban pedig Vanyarcot említi, a jellemzői legalábbis részben vitathatóak (MARKÓ 2012:218, V.2. táblázat). A kőipar esetében a „sok import kő, helyi megmunkálás, retusálás” jellemző érvényessége, jelentősége, illetve a kérdéskör tárgyalása szempontjából való alkalmassága megkérdőjelezhető számos, a Cserhát-hegység területén található nagyobb (gyakran akár több ezer m2-es) területen elterülő, nagyobb mennyiségű (esetenként több ezer darabos) leletegyüttest szolgáltató nyílt színi lelőhely esetén, ahol a lelőhely helyi nyersanyagot feldolgozó „műhely“ vagy „műhelytelep“ jellege kizárható. Ugyancsak megkérdőjelezhető továbbá különösen azoknak a lelőhelyeknek az esetében, ahol az eszközösszetétel széles spektrummal rendelkezik, továbbá az eszközök esetleg a többszörös megújítás, átalakítás nyomát viselik magukon. Ez ugyanis akár többszöri, esetleg csak rövidebb időtartamú, akár egyszeri, esetleg néhány alkalommal történő, esetleg hosszabb időtartamú megtelepülésre is utalhat. A nyílt színi lelőhelyek „palimpszeszt“ jellege, a lelőhelyekre történő ismétlődő visszatérések nehezen vagy egyáltalán nem igazolhatóak. Egy ilyen vizsgálat nem nélkülözheti a lelőhely nyersanyagfelhasználásának részletes elemzését, a kőeszköz megmunkálás során alkalmazott technológia vagy technológiák és végül a lehetséges összeillesztések vizsgálatát. Eddig egyetlen felszíni paleolitikus lelőhelyünk leletanyagának sem történt meg az ilyen átfogó jellegű vizsgálata. Noha kétségtelen tény, a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelőhelyek vonatkozásában megfigyelhető egy meglévő domináns ÉK-DNy tengelyű „lineáris” nyersanyagbeszerzési minta, de általánosításként ez nem fogadható el (MARKÓ, PÉNTEK 2004:175; MARKÓ 2011:192). A vizsgált területen és különösen a Cserhát-hegység területén ugyanis számos olyan késő középső paleolitikus vagy korai felső paleolitikus lelőhelyet ismerünk, amelyeknek a nyersanyagfelhasználása igen változatos skálájú. A leletanyagokban igen gyakran regionálisnak (mezolokális- nak) vagy távolságinak tekintett nyersanyagféleségek (kárpáti radiolarit, szlovákiai eredetű limnoszilicit, erratikus tűzkő és egyéb tűzkőváltozatok) is előfordulnak. Amennyiben viszont feltételezzük a régészeti leletanyagoknak a homogenitását, akkor a lelőhelyeket akár egyszeri vagy többszöri, rövid időtartamú ott-tartózkodás nyomának tekintjük, a nyersanyagbeszerzés inkább „csillag- vagy legyező-szerű“, azaz az adott lelőhelyekre különböző égtájak felől érkezett a nyersanyag. A csillag-szerű nyersanyagbeszerzési mintára tulajdonképpen kétfajta mozgásforma jellemző. Vagy magáról a lelőhelyről a nyersanyag forrásaihoz vezettek „centrifugális“ beszerzési utak, vagy pedig a nyersanyag forrásoktól a lelőhelyre vezető „centripetális“ utak jellemzők (FÉBLOT-AUGUSTINS 1993:216-217). A centrifugális mozgásokat tekinthetjük szándékolt, célzott nyersanyagbeszerző vállalkozásoknak, expedícióknak, így például a telepen lévő nyersanyaghiány esetén, vagy amikor szezonális vagy más okokból a „logisztikai terület“ („logistical radius“, B1NFORD 1982:6-8) nyersanyagforrásainak egy része nem elérhető. G.-Ch. Weniger három lehetséges stratégiát ismertet a felső paleolitikus vadászcsoportok nyersanyagbeszerzésével kapcsolatban (WENIGER 1991:87). Az általa leírt har219
