Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
nyersanyagbeszerzési terület kiterjedése térben és időben, és ezáltal maga a nyersanyagbeszerzési stratégia is jelentős eltéréseket mutat. Közép- és Kelet-Európábán már a középső paleolitikum folyamán is elérheti a 200-300 km távolságot, a felső paleoli- tikumban pedig még ennél is jóval nagyobb lehet (RENSIK et al. 1991; FÉBLOT- AUGUSTINS 1993:211-212; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997:100-101, 171 idézi MESTER 2009:244; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997:151-161). A középső paleolitikumban a hazai vonatkozású ilyen extrém példák közül megemlítendő a Bükk-hegységben található Sólyomkúti sziklaeresz anyagában található két darab lengyelországi (Swieciechów) eredetű tűzkőből készült eszköz (GÁBORI 1976: 82; MESTER 2000:86). A Cserhát-hegység területén található számos középső paleolitikus vagy korai felső paleolitikus lelőhely leletanyagában fordul elő, gyakran az összleletszámhoz viszonyított jelentős arányban a 100-150 km távolságból származó kvarcporfír (felzites-sávos riolit, metariolit) és a különböző kárpáti 1, kárpáti 2 típusú obszidián. A Simán Katalin által használt, a könnyen elérhető helyi eredetű nyersanyagok felhasználására szakosodott „műhely” és „műhelytelep” fogalmaknak a nyersanyagmegoszlás alapján történő meghatározása (SIMÁN 1988:63-64) véleményünk szerint ma már elégtelennek, túlhaladottnak tekintendő. A lelőhelyeknek ilyen jellegű besorolása ugyanis szorosan kapcsolódik többek között a lelőhelyen folytatott kő- megmunkálás, kőeszköz készítés technológiai kérdéseihez, ezen túlmenően az eszközösszetételhez, az eszközmegújítások, eszközátalakítások kérdéséhez is. Egy lelőhelyen a helyi nyersanyagok 90%-ot meghaladó dominanciája sem feltétlenül utal műhelyre. Egy jellemző példa erre a Cserhát-hegység területén található, az alábbiakban röviden tárgyalandó Buják-Szente lelőhely. A leletanyag nyersanyagösszetételében a jó minőségű, homogén szerkezetű, több cm vastagságú réteges-táblás megjelenésű, helyi eredetű limnoszilicit aránya 1495 leletre vonatkoztatva 95,85%. A leletanyag és a lelőhely értékelése kapcsán megemlítjük ugyan a lelőhely „műhelyszerű” jellegét, de a változatos paleolitikus eszközösszetétel, és az ezen eszközök egy részén tapasztalt többszörös megújítások miatt csupán a fiatalabb őskori, neolitikus leletanyag kapcsán. Ez a vélemény egyébként igazolást nyer azáltal a tény által is, hogy a lelőhelyről származó magkövek jelentős része is neolitikus (PÉNTEK, ZANDLER 2014:10). Véleményünk szerint a paleolitikum vizsgált időszakában a Cserhát-hegység területén nem ismert műhely vagy műhelytelep. A nyersanyaglelőhelyek könnyű elérhetősége önmagában nem tekinthető település létrehozó tényezőnek. Ebben az ösz- szefüggésben helytálló Mester Zsolt megállapítása, aki a következőket írja a kérdéssel kapcsolatban: „Mint ahogy a kőeszközök előállítása csupán egyike az őskori embercsoportok tevékenységeinek, a kőnyersanyagok is csapán az egyik természeti erőforrást képviselik, amelyet létfenntartási stratégiáik közepette kiaknáznak. Törekednünk kell arra, hogy ennek a tevékenységüknek a vizsgálatában figyelembe vegyük annak tágabb kontextusát, kulturális beágyazódását." (MESTER 2009:245). 3. A régészeti lelőhelyek osztályozása és területi elhelyezkedése A hazai kutatók közül Markó András foglalkozott összefoglalóan, alapos részletességgel a paleolitikus lelőhelyek osztályozását és területi elhelyezkedésüket érintő kérdésekkel és a vizsgált terület lelőhelyeinek szempontjából releváns elméletekkel (MARKÓ 2012:204-221). Vizsgálódásai elsősorban Simán Katalin megha218
