Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája

stadiálisnak felel meg. A vizsgálatunk szempontjából kronológiaiig érintett pleniglaciális A (másképpen alsó-pleniglaciális (75.000-40.000 BP, Würm2 és Würm 2/3) és inter-pleniglaciális (40.000-30.000 BP) fauna fázisok, a Subalyuk fauna fázis, a Szeleta fauna fázis és az Istállóskői fauna fázis nagyemlős fauna összetétele elsősorban bükki barlangjainkból származó adatokra épül. Nógrád-megye és a Cserhát-hegység területéről csupán szórvány adatokkal rendelkezünk. Az Ipoly-völgyben Drégelypalánk és Hont környékén elefánt (Ebphasprimigenius; Elephas sp.), mamut (Mammuthus primigenius), gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) és orrszarvú (Rhinoceros tichor- rhynus) (JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:36; T. DOBOSI, SIMÁN 2003:24) valamint óriásszarvas (Megabceros giganteus)1 ismert. A legjobban adatolt a Galga-völgye, ahonnan elefánt- és mamutcsont számos településről ismert. Ezek közül a vizsgált területünk szempontjából a következők bírnak jelentőséggel: Aszód-Téglagyár (Mammuthus primigenius), Galgagyörk (Ebphas primigenius), Galgamácsa (Ebphas primigenius), Iklad (Ebphas primigenius), Püspökhatvan-Öregszőlő (Mammuthus primigenius) (SZENTES 1943; JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:37; CS. BALOGH, T. DOBOSI 1995:40,59; KIRÁLY 2014). Pleisztocén ló (Equus sp.) és bovida (Bovida ind.) ismert Aszódról, gyapjas orrszarvú Püspökhatvanból, gímszarvas pedig Szendehelyről és Romhányból (JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:37)

Összességében tehát megállapítható, hogy az egyéb zsákmányállatok vonatkozásában a bükki adatoknak a területre vonatkozó extrapolálásának módszeréhez kell folyamodnunk. A Subalyuk és más bükki barlangok igen változatos állatcsont anyaga alapján gyakorlatilag mind a Subalyuk fauna fázis, a Szeleta fauna fázis és az Istállóskői fauna fázis időszakára is az erdei és a hideg sztyeppéi fajok meglétét állapíthatjuk meg. Ez a tény jól korrelál a barlangnak a Bükk-hegység és a hegység lába előtt elterülő dombság határán fekvő elhelyezkedésével. A nagyemlősök között megtalálhatóak az őz (Capreolus), a szarvas (Cervus, Cervus sp. „moral”), a kőszáli kecske (Ibex), a zerge (Rupicapra), a bölény (Bison), a mamut (Mammuthus), az orrszarvú (Coebdonta), az őstulok (Bos), a rénszarvas (Rangifer), a vadló (Equus) és a vadszamár (Asinus) (KOR- DOS, RINGER 1991:35-39; VÖRÖS 2002:188-195; MESTER 2003).

2.3. Kőeszköz készítésre alkalmas nyersanyagok geológiai forrásai

Simán Katalin nagyon helyesen látta (SIMÁN 1988:55), hogy bármely terület települési viszonyainak vizsgálata, rekonstrukciója során alapvető fontosságú maga a természeti környezet, amelynél számos egyéb tényező mellett mindenképpen figyelembe kell vennünk a nyersanyaglelőhelyek vonzását is. A paleolitikus lelőhelyek nyersanyagfelhasználásával kapcsolatban általánosan elfogadott tény, hogy a közeli területekről beszerezhető nyersanyagféleségek mennyiségileg dominálnak. A nyersanyagforrások távolságának megnövekedésével párhuzamosan csökken az adott nyersanyagféleségek gyakorisága, de ezen belül megnövekszik a kész eszközök aránya (MESTER 2009:243). A

1 2015 tavaszán a szerző Zandler Krisztiánnal és Markó Andrással végzett terepbejárást, ennek során a Barátság I. kőolajvezeték visszatemetett nyomvonalán került elő egy sérült asztragatasz, mely Gasparik Mihály meghatározása szerint nagy valószínűséggel óriásszarvasé. Zandler Krisztián szíves szóbeli információja.

217