Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE RÉGÉSZET XXXVIII. KÖTET (2014-2015) A CSERHÁT-HEGYSÉG ÉS AZ IPOLY-VÖLGY LEVÉLESZKÖZÖS LELŐHELYEINEK TOPOGRÁFIÁJA PÉNTEK ATTILA Független kutató, Kistarcsa „Ce qui embellit le désert, dit le petit prince, c'est qu'il cache un piríts quelque part. ” „Az szépíti meg a sivatagot - mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejteget. ” Antoine de Saint-Exupéry (1939) 1. Bevezetés ... és az teszi széppé a kutatást, hogy ha elég kitartóan, elszántan végzi az ember, akkor olyan kérdésekre kaphatja meg a választ, amelyekben nem is reménykedett. A régészetben, legyen az akár a terepkutatás akár az elméleti kutatás, választ kaphatunk azokra az alapvető, lényegi kérdésekre, hogyan éltek, hogyan gondolkodtak korai emberelődeink. Jelen rövid tanulmány megírását T. Dobosi Viola, elsősorban a felső paleolitikus Gravettien kultúra települési stratégiájával foglalkozó hiánypótló cikkei (T. DOBOSI, 1998-99; T. DOBOSI, HOLL 2013) inspirálták. Nógrád-megye, mindenekelőtt a Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy területén az elmúlt évtizedek során olyan nagyszámú paleolitikus lelőhelyet sikerült lokalizálni a középső paleolitikumtól kezdve egészen a késői felső paleolitikumig, hogy megérett a helyzet a terepbejárások és ásatások során szerzett információk feldolgozására és közzétételére. Vonatkozik ez dr. Patay Pálnak, a Gábori házaspárnak és másoknak az Ipoly-völgy- ben végzett tevékenységére és a Cserhát-hegység területén folytatott közel két évtizedes terepkutatásra, amelynek aktív szereplői a szerző mellett Markó András, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze és Béres Sándor. A tanulmány írásának időpontjában elmondható, hogy a paleolitikum vonatkozásában Nógrád-megye és különösen a Cserhát-hegység az ország egyik legjobban kutatott területe. Ennek a ténynek egy igen lényeges, messzemenő következménye van, nevezetesen az, hogy számos olyan jelenséggel kapcsolatban, amely a Cserhát-hegység területén megvan, de más adott régió vagy mikrorégió területén hiányzik, nem dönthető el egyértelműen, hogy kulturális, tradicionális, viselkedésbeli vagy más egyéb ismeretlen okkal, okokkal magyarázható különbséggel van-e dolgunk, vagy egyszerűen csak egy kutatási hiányossággal állunk szemben. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látjuk idézni Simán Katalin erre vonatkozó gondolatát: „... a régészetben soha el nem hanyagolható szempont a vizsgát terület kutatottsága. Nem egyenletesen kutatott területről nem nyerhetünk hiteles képet. A jól kutatott területek vizsgálata lehetőséget nyújt ezzel szemben arra, hogy a kapott eredményeket transzponáljuk - figyelembe véve az eltéréseket, azok mértékét - a kevésbé kutatott területekre. ” (SIMÁN 1988:55). Szeretnénk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a tanulmány írásának a célja 213
