Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
pusztán a problémafelvetés, a téma komplex természeténél fogva a kérdések többségére nem tudunk választ adni. Egy esetleges prediktív modell felállításának a lehetőségétől - már amennyiben ez lehetséges - pedig nagyon távol vagyunk még. A tanulmány elején a lelőhelyek osztályozásával, területi elhelyezkedésével, térbeli szerveződésével kapcsolatban az általunk lényegesnek tekintett kérdéseket érintjük, majd ezt követi az egyes kultúrák, iparok lelőhelyeinek ismertetése. Jelen tanulmányban a középső paleolitikus Micoquien-Bábonyien, a Vanyarci típusú ipar és a Szeletien kultúra lelőhelyeivel, tehát az ún. levéleszközös iparokkal foglalkozunk, a felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyek tárgyalása a tanulmány folytatásának témája marad (PÉNTEK kéziratban 1). A területre vonatkozó geográfiai, geomorfológiai információkat részben Láng Sándor 1967-es kiadású, a Cserhát természeti földrajzával foglalkozó munkájából (LÁNG 1967) merítettük, amely legtöbb vonatkozásában még ma is érvényesnek tekinthető. Felhasználtuk továbbá a Dövényi Zoltán szerkesztésében 2010-ben megjelent Magyarország kistájainak katasztere című munkát is (DÖVÉNYI 2010). Az egyes geográfiai, geomorfológiai fogalmak értelmezésében nagy segítségünkre voltak Gönczy Sándor fogalomgyűjteményei (GÖNCZY 2004; GÖNCZY, SZALAI 2004). A tanulmányban érintett lelőhelyek, lelőhely-komplexumok topográfiai környezetét az ingyenes, szabadon letölthető Quantum GIS 2.4.0-Chugiak programcsomaggal készített fekete-fehér térképekkel illusztráltuk. 2. A régészeti lelőhelyek helykiválasztásának szempontjai A topográfia fogalom jelentését tekintve T. Dobosi Viola és Holl Balázs a Reményi- Stibrányi- féle tágabb meghatározást tekinti mérvadónak, mely szerint a topográfia „a jelenségek (lelőhelyek) közötti (térbeli) kapcsolatok értelmezését is jelenti. ” (REMÉNYI, STIBRÁNYI 2011:190). A magunk részéről a fogalom elsődleges, helyleírás, tájleírás jelentését alkalmazzuk, a lelőhelyek közötti térbeli kapcsolatokra viszont szerencsésebbnek érezzük a „topológia” kifejezés használatát. Az egyes paleolitikus kultúrák által preferált telepkiválasztást olyan kedvező természetföldrajzi, geomorfológiai, ökológiai, vadászati-stratégiai adottságok befolyásolták, amelyeknek felismerése a nyíltszíni telepek felszíni gyűjtésből származó litikus anyaga alapján szinte lehetetlen. Csak akkor lehet esélyünk bármiféle kultúra-specifikus általánosításra, ha megpróbáljuk megtalálni a települések létrehozásában szerepet játszó szempontokat, és a paleolitikus lelőhelyeket valamilyen rendezőelv alapján osztályozzuk, és legalább munkahipotézis jelleggel felismerjük a nagyobb települési egységek, település-komplexumok természetét. Ugyanakkor az általunk alkalmazott település-komplexum fogalom nem feltétlenül jelend az elemeinek tekintett lelőhelyek, leletkoncentrációk egyidejűséget, sokkal inkább technotipológiai alapon igazolható kulturális kapcsolatot egy viszonylag szűk területen található adott lelőhelycsoportra vonatkoztatva. Természetesen tisztában vagyunk a tárgyalandó kérdéskör módszertani problémáival, a lelőhelyek helykiválasztási kérdése ugyanis nem választható el azok osztályozásának és területi elhelyezkedésének, térbeli szerveződésének a kérdésétől. Ha a kérdéskört mégis megosztva tárgyaljuk, annak elsősorban az az oka, hogy a téma igen messzire vezető, komplex természete folytán nem elsődlegesen a kérdések elméleti vonatkozásaival, hanem elsődlegesen azoknak a vizsgált területet érintő aspektusaival kívánunk foglalkozni. 214