Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Prakfalvi Péter: A nógrádverőcei (Verőce) szénbányászat környezettörténeti összefüggései
pozni, elkerülhetetlen volt a terület tulajdonosával, vagy képviselőjével való találkozás. Persze jogszabályok is biztosították a magánterületre való bejutás feltételeit, de a legfontosabb kérdés mégis az volt, hogy a földtani közegben elhelyezkedő nyersanyag kinek a tulajdona: a föld tartozéka, vagy fenntartott nyersanyag (vagyis az állam tulajdon), vagy minden „engedély” nélkül szabadon bányászható (SZVIRCSEK F. 2000. p. 44., 189.). 1766-ban a Miksa-féle bányarendtartás van érvényben, de az nem szabályozza a szén bányajogi helyzetét. így gyakorlatilag nincsen olyan határozott iránymutató, ami segítene az engedélyezési eljárásban. Nyilvánvalóan, a vállalkozó arra törekszik, hogy szabadon végezhesse a kitermelést, ugyanakkor a földbirtokos szeretne hasznot húzni abból. A verőcei események értelmezéséhez a következő időrendbe állított adatok segíthetnek:- 1749: Mária Terézia korábban már idézett kőszén hasznosítási javaslata, kérése.- 1751: Az Udvari Kamara utasítja a főbányahivatalokat, hogy segítsék elő a kőszéntelepek feltárását az illetékességi területükön (IZSÓ I. 2014a. p. 91.).- 1766. szeptember 9.: Máriái Terézia elrendelte, hogy jutalom fejében (24 arany) jelentsék be az új turfa (tőzeg) lelőhelyeket. Ugyanakkor, ha turfával olvasztanak, akkor 100 arany a jutalmuk (BÁN I. 1934. p. 5.). Meglepőnek tűnik, hogy barnaszén helyett turfát nevesít (ugyanis a turfa a szénfajták sorában a legkisebb fűtőértékű anyag, így a legkevésbé alkalmas olvasztásra), de magyarázatul szolgál, hogy a rendelet melléklete tartalmazott egy leírást a turfa elszenesítéséről (BÁN 1.1934. p. 5.).- 1768: A királyné valószínűleg a kevés bejelentés, valamint amiatt, hogy azok leginkább kőszénre vonatkoztak, újabb rendeletet adott ki. Ebben megemeli a jutalmat 24 aranyról 50-re, valamint kiterjeszti a felfedezés tárgyát a barnakőszénre is (BÁN 1. 1934. p. 5.). A felhívásokra 1768 és 1771 között Sanderspiel jelentette be a verőcei kőszenet (BÁN I. 1934. p. 7.), vagyis az első, 1766-os bejelentési lehetőség nem jutott el hozzá, vagy egyéb ok miatt nem lépett az ügyben (ne felejtsük el, akkor már szerepelt a térképen a bánya felirat). A100 arany jutalmát csak 1778-ban kapta meg (BÁN I. 1952. p. 5.).- 1771,1772: a Selmecbányái bányabíróság egy igazolást adott arról Sanderspielnek, hogy nem kell a földtulajdonos hozzájárulása a tevékenysége végzéséhez (BÁN I. 1934. p. 16-17.), de a "közigazgatási bíróság" a földtulajdonost részesítette jogosultnak, így 1787-ben végleg felhagyott minden próbálkozással (BÁN I. 1934. p. 19.). Megjegyezzük: a bányabíróság fenü igazolása nem volt jogszerű, mert hatáskörét túllépve adta ki, de ezt Bán Imre sokkal később, 1934-ben állapított meg (BÁN I. 1934. p. 23-24.).- 1788. július 20.: az Udvari Kamara dekrétuma szerint „akié a föld azé a szén” (BÁN I. 1934. p. 9., IZSÓ I. 2014a. p. 102., SZOMSZÉD A. 1996. p. 124.). 2. 6. Bányászat (a nyersanyag termelése, amikor az ember hat a környezetre) Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az irodalmi adatok alapján (Vitális 1.1939. p. 2.) a brennbergi szenet 1753 körül fedezték fel, és 1759-ben már iparszerű termelés folyt. 1768-ban Sanderspiel elkezdett bányászkodni Verőcén (BÁN I. 1934. p. 10.), és még ugyanebben az évben Migazzi Kristóf bécsi bíborosérsek, váci püspöki helytartó is nyitott egy tárót, és ingyen osztotta szét a kitermelt nyersanyagot a kézműveseknek, és csekély ár ellenében a lakosoknak, hogy azt megszerettesse velük. Sajnos nem járt sikerrel, 20
