Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében

Rokonsága révén volt lehetősége a könyvekhez való viszonyát már korán kialakítani, ugyanis apja unokatestvérének többezres könyvtára volt, amit ő is használhatott. Nagy­bátyja személyesen ismerte a korabeli magyar irodalmi élet szereplőit, így a fiatal Mogyoróssy Pesten kapcsolatban lehetett Kisfaludy Károllyal, Bajza Józseffel, Horvát Ist­vánnal stb. Mentora könyvtárának összetételét nem ismerjük, s a bibliotéka sorsa is is­meretlen, de nem ez volt Mogyoróssy könyvtárának alapja, azt ő maga hozta össze.55 Könyvtárát 1868-ban Gyula város közönségére hagyta, ami nemcsak könyvekből állt, hanem hatalmas gyűjtemény is volt, amilyent, mint említettük, a nógrádiaknál pl. a Kubinyi testvérek családjában is láthattunk. Ebben a kollekcióban felsoroltak képet, tér­képet, érmet, bakjegyet, fegyvert, kövületet stb. „A főleltár szerint az adomány 439 köny­vet és kéziratot fogak magába 844 kötetben, 4200 forint értékben. Megjelenési évét tekint­ve közülük 240 mű (373 kötet) esett az 1849-et megelőző időszakra. ”56 Ezek könyvtárá­ba kerülése még finomítható, írja Héjjá Julianna, de még így is egy számottevő közne­mesi könyvtárról van szó, amit 33 szakcsoportba rendezett el, vagyis sokirányú érdek­lődése és olvasási, műveltségszerző szenvedélye egyértelmű. Tóth István György Vas megye nemesi könyvtárait dolgozta fel tanulmányában a ha­gyatéki leltárak alapján57. Ő harminc, nemesi könyvhasználatra vonatkozó adatot talált. Ezek szerint három, 100 holdnál kisebb birtokú köznemesnek volt könyv a tulajdoná­ban (mindegy most, milyen mennyiségű), a többség valószínűleg írástudatlan volt ekkor még. A további 27 könyvtári összeírást a 100 hold feletti birtokosoknál találta. A legszegényebbek között volt, akinél csak két ’’óvitt imakönyv” szerepelt, a másik­nak már négy könyve volt, a harmadiknak hét. Majd vizsgálja a vagyoni tagozódás és a könyvek számának viszonyát, s bemutatja, hogy a vagyoni helyzet, amely a leltárakban is tükröződik, hogyan alakítja a könyvek tulajdonlását. Mennyi lehetett ezek között vá­sárolt, örökölt, netán az iskolából megtartott stb. Azt tapasztalta, hogy a könyvek ösz- szeírása legfeljebb egy megjegyzésre szorítkozik, tételes felsorolást szinte nem is találni, a vagyon további részeit fontosabbnak tartották egyesével számba venni, értékét megál­lapítani. Mindenesetre látható, hogy a családi könyvtárak - ha így nevezhetjük őket - leg­többjében jogi vonatkozású könyveket találni, amely a mindennapos jogi gyakorlathoz, akár perekhez, jogi vitákhoz stb. adott érvelési hátteret. Másfelől pedig a Biblia s más hit­életi könyvek képeztek többséget. Valamint sok a nemzeti históriával foglalkozó, első­sorban latin nyelvű irodalom is, ami a nemes társadalmi helyzetére, s abban való egyko­ri szereplésére, de már csak az emlékezetben élő családi legendárium fenntartására utal. Az 1781-ben meghalt Felsőbüki Nagy Dávid otthonában 185 kötetet írtak össze a ha­gyatékot leltározók. Ebből 10 jogi könyv volt, köztük a Corpus Juris, 28 kötet a tankönyv, iskolai könyv, ezek elsősorban latin nyelvűek, az alsóbb szintű osztályok anyagához tar­toztak, de volt közöttük matematika könyv, történelemkönyv stb. A többséget a 55 Érdekes s a nógrádi összeírásokra utal, hogy Kornély Ambrus 1805-ben végrendelkező apja ugyanezt a summás megoldást választja, mint a nógrádiak. Ambrus fiára hagyta „a töke órát, a nagy diófa-asztalt, az egyik görbébb nyelű ezüst leves-kanált, nád páltzát, minden írásokat, Documentumocat, és Könyveket.” In: HÉJJÁ: i. m., 21. 56 Uo. 23. 57 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. In: Történelmi Szemle. 1990. 3-4. sz. 222- 258. 187

Next

/
Thumbnails
Contents