Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
valláshoz köthető könyvek alkották, szám szerint 72 kötet. (Érdekességként jelezzük, hogy bár katolikus volt a tulajdonos, Bibliát nem találni, inkább imakönyveket, katekizmust stb.) Volt közöttük magyar, német, latin és horvát nyelvű. Magyar szépirodalmat viszont egyet sem találni. Viszont volt többek között még hét francia nyelvű könyve is, s ez volt az egyetlen vasi könyvtár, amelyben a könyvek mellett folyóiratokat is listába vettek a leltározók, egy német nyelvű régi újságot. Hozhatunk példát Esztergomból nemes Somogyi János könyvtárát említve, aki 1782- ben hunyt el, s akinek a felmérés során 59 könyvét írták össze.58 Bennük ugyanaz a használói hármas igény jelenik meg, mint bárhol a nemesi könyvtárakat illetően: jogi, vallási és történelmi anyag, ezek egy része nála is az iskolai tanulmányaiból maradt meg, másokat vásárlás útján szerzett be. Meglepően sok a magyar nyelvű szépirodalmi anyag is. A szerző az egykori könyvtárat bemutatandó, másokkal összehasonlítva példaként újabb nemesi könyvtárakra hivatkozik az ország különböző pontjairól: Bogyai Pál Zala megyei nemesére, akinek 77 könyve volt, Hrabovszky Pál egykori Békés vármegyei alispánra, akinek 106 könyve volt, míg Gombos Antal Bács megyei birtokos nemesnek 37 tételes volt a könyvjegyzéke.59 Ritka eset a vármegyei könyvtár léte. Szatmár vármegye külön könyvtárral rendelkezett, amelyet a levéltárban helyeztek el. Amikor 1829-ben a levéltárat új épületbe költöztetik, tételes leltárt vesznek fel, s ennek során a könyvtár állapotát is rögzítik: „Végre a levéltár írószobájába talállatik 410 darab könyveket magában foglaló kis könyvtár a hozzávaló könyvszekrénnyel melybe azok, amennyire a hely szűk volta engedte, csinosan elrakva és kettős lajstromba foglalva találtatnak...”60 A megyének szerencséje volt, hiszen ez a könyvtár adományból keletkezett. A könyvek többségét Trattner János Tamás adományozta hálából, hogy a megye őt táblabírájává választotta, s pesti nyomdája termékeiből küldött a megyének. De emellett a könyvtárban találhatók voltak olyan könyvek is, amelyek „némely magános személyek által ajándékoztattak”. Mindenesetre a megmaradt lista pontosan tükrözi a korabeli helyi könyvkultúra lehetőségeit. Ami nincs Nógrádban Hogy lássuk, milyen pontosan értelmezi Mocsáry Antal a megye közállapotainak negatívumait, s ha nem is vonja le a szükséges következtetéseket minden tényből, elég ha hivatkozunk példaként a Veszprém megyei kulturális helyzetre. Ezek ismeretében kijelenthetjük, hogy Nógrád megye nem juthatott el a köznemesi könyvhasználat és könyv- kultúra olyan fokára, mint az ország más tájain élők.61 Vagyis, amikor például Nógrádban nincs nyomda, nincs közkönyvtár, nemesi könyvtár alig vehető számba, addig Veszprém megye teljesen más képet mutat. Eleve ott a püspöki székhely, Veszprém városa, magasan képzett egyházi személyekkel, élén a püspökkel, a barokk palotával, 5S SZELESTEI N. LÁSZLÓ: Egy esztergomi köznemes, Somogyi János (1782) könyvtára. In: Magyar Könyvszemle, 2003. 1. 105-116. 59 Uo. 107. 60 KOVÁCS KISS GYÖNGYI: Szatmár vármegye könyvtára 1829-ben. In: Rendtartás és kultúra, Századok, mindennapok, változások Erdélyben, Marosvásárhely, 2001, 132-161. 61 Erre vonatkozóan az említett Hudi József könyve adja a példák tárházát. 188
