Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
Fáy András munkáit, s vannak már folyóiratok is a könyvtárában, mint az Élet és Literatura, Auróra, Hébe, Emlény stb. A családi könyvtár gyarapításának történetét a Tragédia írója s halála után fia, Aladár zárja, s innen kezdve elég nehezen lehet kibogozni a vásárlások időrendjét, a vásárló személyét és az eladások mikéntjét is. A lényeg, hogy kb. 1084 kötet könyv volt a könyvtárban, ami a végső számítások szerint sem lehetett több 1500-nál A nyelveket illetően a legtöbb a német, majd ezt követi a magyar és a francia.53 Az is egyértelmű, hogy az adatok jelenlegi ismeretében Mocsáry Antal könyvén kívül, ami szintén csak általánosítás, illetve a hiányosságok felsorolása révén értelmezhető, nem tudunk megfelelő mélységű nógrádi képet felvázolni. Mindenesetre az ország más tájairól egy-két példa erejével láttathatjuk, hogy milyen jelenségekről van szó. Azzal együtt persze, hogy továbbra is nyilvánvaló: a magyar köznemesség olyan megosz- tottságú volt vagyoni helyzete révén, hogy általánosítható képet formálni emiatt semmiképpen nem lehet. Lassan el is kellene már felejteni az egységes magyar nemesi osztály fogalmát, ami még a közgondolkodásban jelen van, s elsősorban annak is csak a negatívumait emeli ki. (lásd „patópálizmus”.) Ugyanakkor az is tény, hogy ez a rendkívül erős vagyoni megosztottság minden szempontból kihatott az adott köznemes lehetőségeire: életmód, gazdaság korszerűsítésének lehetetlensége, a piac igényeinek követése és kiszolgálása, a hiteléletben való serkentő részvétel, a ruházat és a divat, a falu közösségi életében való szerepvállalás, politikai feladatok ellátása a megyei közéletben. A megyeházára utazni (Balassagyarmat), s ott tartózkodni a megyei közgyűlések idején, igen sokba került, s addig is a birtok gazdátlan. S persze ide tartozik a műveltséghez való viszonya, amely már élete kezdetétől meghatározott: vagyis iskolába járás, iskola és tanító megléte a faluban, a magasabb iskola elvégzésének anyagi feltételei vagy azok hiánya, az írásbeliség gyakorlása. Mindez együttesen meghatározta többek között a könyvhöz való viszonyát, vagyis mit jelent majd számára: a könyv mint az ismeretközlés (jogi), hitélet (biblia) eszköze és a mindennapi élet irányítója (kalendáriumok). Nem szólva az olvasmányélmények miatt beszerzett könyvekről, s az így gyarapodó könyvtárról, illetve annak hiányáról. Gyuláról Mogyoróssy János (1805-1893) köznemes könyvtára áll rendelkezésre meglehetős pontossággal a kutatás számára.54 Személyiségének vizsgálata azt is bemutatja, hogy egy köznemes kultúrához való viszonya összetett, a feljebb felsorolt objektív tényezőkön kívül erős a szubjektív hatás is, főként a családi tradíció, a családon belül a felmenőkig kutatható kapcsolat a könyvvel, műveltséggel. Mogyoróssy esetében is egyfelől látnunk kell a biztos egzisztenciális hátteret: apja a gyulai városbíró, s így bőven telt arra, hogy gyermekét taníttassa, elvégeztesse vele a jogi akadémiát stb. S ezzel egyszerűen megnyílt előtte az út saját egzisztenciájának, jövőjének sikeres kialakításához, amelyet a vagyoni biztonság és a szakmai pályafutás mellett a közéleti szerepvállalás sokszínűsége is jellemzett. 53 SZŰCSI JÓZSEF: Madách Imre könyvtára. In: Magyar Könyvszemle, 1915. 1-2. sz. 5-28. Közli az 1084 kötet pontos jegyzékét. Nem lesz érdektelen majd összevetni az anyagát Kölcsey Ferenc könyvtárával SZABÓ G. ZOLTÁN: Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai. Bp. 2009. 54 HÉJJÁ JULIANNA ERIKA: „Szedjétek össze a morzsalékokat is...” Mogyoróssy János és szellemi öröksége. In: Könyv és olvasója Gyulán a XVIII. század első felétől 1848-ig. Bp. 2003. 20-28. 186
