Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
szívességét gyakran vettem igénybe élete fogytáig, de szintén bizonyos megjelölt irány nélkül'61 Ugyanakkor meglepődve láttuk, hogy a tekintélyes Szentiványi Ferenc birtok leltárában egy könyv sem szerepel. A magas politikai rangot elérő nemes Liptó megyében született, s élete vége felé tért vissza egy Varbó nevű településre Nógrádba, de korábban már töltött be a megyében első alispáni tisztséget is. Majd következett a töretlen karrier: egészen az országbíróságig. Egyik fiának, Medárdnak a felesége örökölte a varbói birtokot s benne a terjedelmes kúriát. Medárd özvegye 1835-ben elhalálozott, s ekkor készítették a hatalmas vagyon leltárát. Rendkívül nagy értékről van szó: pl. csak a családi ezüstnemű 10000 forintot ért, az ékszereket 2000 forintra taksálták, porcelánból 400 darabnál is több volt. Két dolog hiányzott az egész házból, illetve összeírásból: a fegyverek és a könyvek! Ennek a magyarázatát nem leljük, mert az egész család a tudomány, az előrehaladás jegyében élt, magasan iskolázottak voltak mindannyian.51 52 Velük szemben a másik véglet a Madách család, hangsúlyosan Madách Imre könyvtára. Köznemesi könyvtár ez is, alapítása és gyarapítása művelt, tanult, az irodalmat kedvelő és művelő generációk folyamatos munkája. Igaz, a könyvanyaga is osztozott a család olykor felemelkedő, olykor lehanyatló sorsában, s így a könyvtárat újra alapította a költő nagyapja, Madách Sándor. Madách Sándor kedvelője volt a klasszikus irodalomnak, általában kétnyelvű latin kiadásokat vásárolt, de van a görög klasszikusoktól is több könyv a birtokában, sok a kortárs német szerző, miként az angol irodalom is jelen van, német fordításban. Magyar szépirodalmat nem, magyar történetírókat annál többet vásárolt. Gazdag volt a könyvtár jogi állománya is. Ezt pontosan rekonstruálni nem tudjuk, mert ezeket később eladta Madách Aladár (a költő fia), s a ránk maradt jegyzék erősen hiányos. Az ismert nemesi gyűjtési szokásnak megfelelően számos vallási, valláselméleti könyve is volt, de rá és érdeklődésére jellemzően jóval nagyobb mennyiségben gyűjtötte a korabeli „felvilágosodott szellemű állambölcseleti munkákat. ” (61 kötetnyi szabadkőműves irodalma is volt!) Könyvtárához korábban katalógust is készített, ami nem maradt ránk, csak ez a későbbi lista. A könyvtár gyarapítását folytatta az idősebb Madách Imre, aki ugyan talán kisebb nyitottsággal, de hasonló elhivatottsággal vásárolt: gazdasági munkákat, történeti és szépirodalmi műveket, francia irodalmat (most már eredetiben veszi meg Moliére-t, Voltaire-t, La Fontaine-t stb.). Gyűjti a kortárs magyar irodalmat, Kisfaludy Károly, Dugonics András, 51 Szentiványi Bogomér valóban megszállott könyvgyűjtő lehetett, ott találjuk öt a Tudományos Gyűjtemény előfizetői között, az Erdélyi Muzemot is járatta, és sok könyvet rendelt pl Katona Mihály: Közönséges természeti Föld leírás című könyvét stb. Egyébként a Tudományos Gyűjteményből nem tudunk tájékozódni a nógrádi köznemesi előfizetőkről, mert csak a nevet írják s csak ritkán a települést is. De szerepel azért Madách Imre (a költő apja), Prónay Miklós szolgabíró, a két Kubinyi fiú: Ferenc és Ágoston, Szentmiklóssy Alajos. Megjegyzendő, hogy Madách a Tragédia első kiadásának egy példányát elküldte a szakali könyvgyűjtőnek ezzel az ajánlással: „Tekintetes Szentiványi Bogomér úrnak tisztelete jeléül A. Sztregován a szerző 1862. január 31.” 52 PRAZNOVSZKYMIHÁLY: Egy Nógrád megyei köznemes kúriájának leltára. In: NMÉ 1981. 203- 214 és Uő: Egy jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében. In: NMÉ 1982. 131-186. 185
