Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
nagyobb csinosodásához” juthatunk, vagyis egyes hivatásokban többek leszünk, jobban szerepelünk, a választott tudományt jobban művelhetjük. Harmadsorban a vidámító és gyönyörködtető könyveket válasszuk olvasásra, amelyek közé a tudós pap a klasszikus költészetet sorolja, a nevezetes útirajzokat, „barátságos avagy nyájas levelezéseket” és a sajtóból is az országismertető, hasznos újságokat.40 Nagyjából Mocsáryval egyidőben a Tudományos Gyűjteményben Kis János tollából megjelent egy cikk: Hogyan kell a Magyar Olvasó Publicumot nevelni címmel.41 Pontosan az ellenkezőjét mondja, mint amire Mocsáry esküszik. A szépirodalom nagy hasznáról értekezik, amelynek olvasása, illetve írása során a magyar nyelv fejlődését és általánossá tételét tudjuk elérni. Hiszen „a nyelv által neveltetik a nemzet, az által tétetik jó erköltsüvé, szorgalmassá, szeretetre métává, tudóssá, híressé és hatalmassá. ” Ebben rejlik az irodalom lényege is, hogy a magyarul megírt és kiadott könyv folyamatosan, örökké jelen van, és része lesz az emberi életnek: „az író láthatatlanul, némán, de mindenütt, és esztendők és századok múlva is száll mégpedig ha mesterségéhez ért, szívre hatóképpen száll ” Meglátása szerint bennünket az európai elismertségben gátol nyelvünk és ezáltal olvasóközönségünk szűk volta a világnyelvekkel szemben, gátol, hogy az ország vezető nemesei nem olvasnak magyarul s főleg nem magyar könyveket, valamint az iskolai oktatásban kellene elsőként a magyar irodalmat olvastatni: „A mesétől és regétől el kezdve az elő adásnak minden nemeit, minden jó eredeti írásokat és fordéttásokat, meg kellene már az Oskolákban esmertetni. ” A negyedik kötet végén Mocsáry Antal közreadta a könyv előfizetőinek listáját42 Összesen 88 név szerepel. Közülük alig több mint a fele - 43 és a három város - nógrádi, valamint 10-nél nem állapítható meg egyértelműen a lakóhely. Mocsáry Antal nem utalt mindig a társadalmi jogállásra vagy foglalkozásra, éppen ezért ez a felsorolás csak tájékoztató jellegű lehet, következtetéseket nagyon nem lehet levonni belőle. Magas rangú hivatalnok (cs.kir. tanácsos) 3 fő, alispán 1, megyei főadószedő 1, főszolgabíró 1, táblabíró 12. Valamint a Balassa családból egy fő, Madách Imre, a Forgách család három tagja és a Mocsáryktól 2 fő. Mindezeken felül számottevő az előfizető papok száma (9 fő), meglepően magas a tiszttartók száma (6 fő), valamint található még 2 ügyvéd és 1 patikus Szécsényből. Végül három megyei város elöljárósága is rendelt: Balassagyarmat, Losonc, Szécsény. A kép tehát nem biztató. Nem lehet véletlen, hogy Mocsáry Antal, amikor sorra veszi, miként lehetne javítani a megye közállapotain, beleértve az ipart, kereskedést, úthálózatot stb., felsorolja a műveltség bizonyos színtereit is. Mindenekfelett hiányolja egy nyomda meglétét. Egy ilyen könyvnyomtató műhely a „köztudományokra nézve nagy előmenetet és hasznot hajtana”, írja Mocsáry, aki a könyvét egyébként Pesten adatta ki a Trattner nyomdában.43 A hiánylistán természetesen ott vannak a könyvtárak is. Nincs a megyében közkönyvtár, amely elősegítené a tudományok művelését, az önművelést, s végső soron a közjót. Vagyis a könyvtár társadalmi hasznossága mindenek felett áll. Újra csak a Hont 40 Uo. 19-20. 41 Tudományos Gyűjtemény, 1818. 1818. Vili. 85-91. 42 MNV. Függelékként a 4. a kötet végén 43 MNV. 4. k. 249. 181
