Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
összegzés így szól: „Nevezetes ezen több helyeken is birtokos Úrnak ritka gyűjteménnyé, kiváltképen a régi Pénzekre, tengeri tsigákra (Conchaej, kövekre s növényekre nézve; említést érdemel könyv-tárja is. Ezekből ki tetszik, hogy ezen birtokos a tudományoknak, úgy valamint minden jónak kedvellője, és elő-segítője. Két jól nevelt fijaiban, Ferentzben és Ágostonban van s lehet is reménysége, hogy ezek is jó szülőiknek nyomdokit fogják követni. ”14 * Kubinyi Ferenc (1796-1874) és Kubinyi Ágoston (1799-1873) valóban jelentős személyiségei lettek a 19. századi magyar tudománynak1, és tragikus történetként említendő, hogy a losonci (videfalvi) házuk a gyűjteményekkel együtt 1849 augusztusában leégett, amikor a cári csapatok felgyújtották a várost. Kubinyi Andrásnak Pilényben (Piliny) volt a másik birtoka, ahol szintén volt egy kőből épült kúriája, s Mocsáry megismétli, amit a családfő értékelésénél írt le: „ a ki nemes gondolkodása mellett nem kis fáradtsággal és költséggel szerzett ritkaságival s természet- vis’gálókat figyelmetessé teszi, nevezetesen látszanak itt tengeri tsigák (Conchae), kő, arany, és vasbányákból szerzett különös ritkaságú darabok; szárnyas állatoknak tojásai, s mind ezek üveg alatt tartatnak itten, szabad megtekintésre. ”16 Mocsáry olyan fontosnak tartotta a Kubinyi családot, hogy műve második kötetében még külön fejezet szentelt a fiatal Kubinyi Ágoston videfalvi numizmatikai, valamint madártojás gyűjteményének és a Pilinyben lévő kőzetgyűjteményének. Ugyanígy Kubinyi András numizmatikai gyűjteményét is külön mutatja be.17 Nyilvánvaló, hogy számára az effajta gyűjtő tevékenység a tudományosság, az értékmentés meghatározó lehetősége, minta értékűnek tartja, egyediségénél fogva is példaként említi. Számunkra ennél is fontosabb, hogy ugyanitt pár soros külön fejezetben mutatja be Kubinyi András videfalvi könyvtárát, s még így is, még részletezés nélkül is, egyedülállónak láttatja a gyűjteményt. Úgy tudja, mintegy 35 éve kezdte a gyűjtést, s már 5000 kötetes a könyvtár. S bár nem tudunk részleteket, a summázat rávilágít e sokoldalú érdeklődésű nógrádi köznemes viszonyára a tudományhoz: „Kivállképen említést érdemelnek ezen könyvtárban, a Római és görög Bipontinai kiadású Classicusok, úgy szinte ezeknek több régi originál kiadásaik, a régi magyar História írók, a Német poéták, s több más igen szép és hasznos munkák. ” Némileg tehát láthatjuk Kubinyi András műveltségének irányát s nyelvtudását is.18 Mocsáry monográfiájában másik, a tudás mintájaként tekintett család a Forgách grófoké. Nem véletlen, mert könyve megírásában igen sok segítséget kapott tőlük, kutathatott a gácsi és a szécsényi kastélyban lévő könyvtárukban és levéltárukban. Megírja rövidített formában (200 oldalon) a család történetét, időnkét megemlítve azon családtagokat, akiket számon tartottak, mint a könyv, a tudomány barátját, művelőjét. Forgách Ferenc „mint mélyen olvasott férjfiu”, aki a padovai egyetemre járt, s egészen a nagyváradi püspöki címig vitte, I. Ferdinánd halálakor „deák nyelven halotti beszédet mondott, melly még most is megvan, s mellyből kitetszik ékesen szállása, és a régiség mélységeinek esmérete. ”19 14 15 16 17 18 19 MNV. 1. k. 213. Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége. In: NMÉ 1980. 35-92. MNV. 1. k. 276. MNV. 2. k. 51-58. MNV. 2. k.. 58. Megjegyzi még végén hogy Kubinyi könyvtárában „számos kéziratok” is találhatók. MNV. 4. k. 137, 139. (A történetíróról van szó.) 177
