Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében

számunkra, ha az esetek többségében nem jut el a részletekig, elsősorban rövid megjegyzésekkel jelzi a könyv meglétét, vagy az illető nemes viszonyát az olvasáshoz, a tudományhoz. Külön kitér viszont a könyvtár, akár a megyei könyvtár meglétének fontosságára, illetve ennek hiányában e veszteség súlyára.

Mocsáry Antal a megye járásai szerint foglalkozott az egyes településekkel, s amely faluban vagy mezővárosban volt jelentős személyiség, akkor azokról bővebben beszélt, más esetekben egyszerűen csak felsorolta a település birtokos nemeseit.

Podrecsányban Török János könyvtáráról ugyan nem tesz említést8, de egyértelmű, hogy a birtokos rendelkezett könyvtárral. Kétemeletes kastélya volt, amelyhez kert és gazdasági épüle- Mocsáry Antal tek tartoztak, s így tudjuk meg, hogy a kastély melletti erdőben lehetőség van olvasásra. Valószínűleg pihenő padok, netán egy kis erdei filagória állt rendelkezésre. így írja ez Mocsáry: „mellette egy árnyékos kis erdőtske áll amellyet kis mulató helynek is lehet nézni, de a tudományokat kedvellő tsendes olvasásban, a szép nyári időben feltalálhatja benne előmenetét. ”

Karancsberényben gróf Berényi Miklós tulajdonosról írván szintén nem említ könyvtárat, de megjegyzése egyértelműen feltételezi a nemesi otthon könyvtárának meglétét: „Bölts társalkodása alatt kitetsze mély tudománnyá, elterjeded nagy tapasztalása, több nyelveknek tökélletes tudása...”9 Az Óbáston lakó gróf Keglevich Károlyról írottakban egy mondat utal szintén az olvasottságára, műveltségére: „Ezen mélyen olvasott gróf. ”10 11 Tarnócon (Ipolytarnóc) több birtokos nemes család is élt, közülük csak egyet emel ki, Bory Józsefet, akiről megtudjuk: „érdemekkel teljes, és a törvény tudományba mélyen bélátó férjfiú, ugyan azért is szerentsés tanácsadó. ”u (A családi levéltárat külön is megemlíti, mint a család régi okleveleinek fontos tárházát.)12

A Kubinyi család külön fejezet a megye művelődéstörténetében, s így a köznemesi könyv- és olvasás kultúrában.13 Videfalva leírásánál (Losonc mellett van) a sommás

8 MOCSÁRY ANTAL: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Rézre metszett rajzolatokkal négy kötetben. Pesten. 1820. l.k.126. (A továbbiakban: MNV) Nagy Iván ennyit jegyzett meg róla, hogy „mint Nógrád megye előkelő táblabírája csendes életet élt Podrecsányban.” In: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest. 1865. 11. k. 308. (A továbbiakban. NI)

9 MNV: 1. k. 172. Nagy Iván, ha róla nem is, de közeli rokonáról ezt jegyezte fel. Berényi Ferenc: „ ügyes, tanult ember volt. Az anyai magyar nyelven fölül tudott németül, franciául, olaszul, oláhul, latinul és illyrüL” In: NI. 2.k. 24.

10 MNV. 1. k. 184.

11 MNV. 1. k 205.

12 MNV. 1. k 209.

13 Nagy Iván ezt írja róluk. Az apa, Kubinyi András (1766-1851): „Említést érdemel válogatott könyvtára, régi pénz- és egyéb szép gyűjteménye, amelyekben nemes időtöltését találta.” Fia, Ferenc: „Losoncon szép régiségi gyűjteménye az oroszok által feldulatott” Testvére, Ágoston: „Atyja nyomdokán és egyéb példákon indulva, ifjú korától többféle szép gyűjteményt szerze, amelyeknek egy része 1849-ben VidefaMn az oroszok által szintén pusztítást szenvedett.” in: NI 6. k. 1860. 492.

176