Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében

R. Várkonyi Ágnes arról is beszélt nekem, hogy az általam feldogozott levéltári források (birtokösszeírások, végrendeletek, bírósági iratok, osztály egyezségek stb.) éppen ellenkező képet mutatnak, legalábbis tendenciájában, ami majd 1850-1860 után másutt jelentkezik. Vagyis a nógrádi köznemesség műveltségképe, olvasáshoz, könyvhöz való viszonya a XIX. század első harmadában éppen a negatív mezőben található, s az innen való kitörése sokkal nehezebb lesz. Arra szinte semmilyen esélye sincs belátható időn belül, hogy eljusson a „pompakönyvtárhoz” (ti. legalább a könyv vásárlásához). Nem is lett, hiszen a nógrádi köznemesség történeti fejlődésében átugrott egy szakaszt, nyugodtan mondhatjuk, kihagyta az átmenetet a saját értékvilága és a polgári fejlődés kezdeti szakasza között. Nógrádban ez a történeti periódus hiányzik, vagy csak nagyon szűk keretek között jelent meg, a köznemesség tömegével olvad be a parasztság soraiba, kiemelkedő, értelmiségi, tudós pályát választó szerepe nincs, intézményei ennek nem alakulnak ki, s ami majd polgárság lesz, az a 19. század végi ipar hatására alakul ki elsősorban. (Lásd: a műszála értelmiség megjelenése).

Ugyancsak szóba került e beszélgetés során, hogy soha, semmilyen idősíkban nem beszélhetünk egységes köznemességről. Ő maga azt írta, hogy a nemesi társadalom megosztottsága olyan mérvű volt, hogy az élet és életrend egyetlen dimenziójában sem lehet egységesen kezelni őket, s ilyen következtetéseket levonni. Valóságos szakadékok választották el őket egymástól, s ez kihatott életük, életmódjuk, kultúrájuk, politikai szereplésük minden vonatkozására.3

Hudi József egyik írásában, amelyben a köznemesség könyvtárairól értekezik, ezt a széles körű osztály-differenciáltságot (jogi, vagyoni, kulturális, vallási stb.) említi kiindulási pontként, amit a kutatás minden fázisában érvényesíteni kell.4 5 „A jómódú birtokos nemesség (bene possessionatus) elkülönült a köznemesség alsó rétegeitől: a szerény bir- tokú, paraszti szinten élő egytelkes (curiális) nemesektől, a gazdálkodó vagy más foglalkozást (ipart, kereskedést stb.) űző címereslevelesektől (armalistáktól), az országrendiséggel nem bíró egyházi (praedális) és helyi (territoriális) nemesektől"

Nógrád vármegyére vonatkozóan Pálmány Béla készített egy több száz évet átölelő elemzésts, amelyből bennünket elsősorban vizsgált korszakunk érdekelt, noha nem tekinthetünk el a történelmi fejlődés hozta változásoktól sem. Az 1845-ös nemesi összeírás szerint, amely a kivetendő diétái hozzájárulást volt hivatott összegezni, Nógrádban 17468 személy, azaz a lakosság valamivel több mint 9%-a élvezett nemesi jogokat, „s közülük 4367 férfinak vöt szavazati joga. ” A legnagyobb jövedelmet a főnemesség és a főpapság élvezte a nógrádi birtokai után. A sor végén a legnagyobb számban a köznemesség alsó rétege állt, amelynek egy jelentős része, a 3734 hozzájárulást fizető természetes és jogi személy közül csaknem 70 százaléknak az éves jövedelme a 10-100 forint között

3 Erre vonatkozóan áttekintésként KOSA LÁSZLÓ: „Hét szilvafa árnyékában” A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon című könyvét használtuk fel. Bp. 2001.

4 HUDI JÓZSEF: Köznemesi magánkönyvtárak a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. In: Könyv és társadalom. Könyvkultúra és művelődés a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. Bp. 2009. 137.

5 PALMANY BÉLA: Nógrád vármegye nemességének átrétegződése (1542-1848). In: Századok. 1985. 1. sz. 3-39.

174