Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)

Nemcsak főtisztek, hanem civil személyek is Koháryhoz fordultak, ha katonái a ku- rucoktól visszazsákmányoltak valamit, és megtartották maguknak. 1677. június 2-án Csernyik alföldi szerb falu lakosainak lovai kerültek előbb kuruc, majd végvári kézbe. A lakosok vissza akarták kérni a szinte egyetlen vagyonukat jelentő állatokat, de a füleki vitézek elvitték azokat nyargalópénz fejében. A csernyiki elöljáró levélben fordult Koháryhoz, hogy juttassa vissza az állatokat a jobbágyokhoz, ő pedig megígérte, hogy amint megérkeztek a lovak, azonnal felküldi a nyargalópénzt.49

Koháry Istvánnak a jobbágyok kártalanításáról is gondoskodni kellett. Bercsényi Miklós egy borbélylegényt küldött hozzá, hogy kártalanítsa kurucok okozta vesztesége miatt.50 51 Máskor a Heves vármegyei (Gyöngyös)Tarjánba (mely felerészben Koháry birtoka is volt) törtek be 1676. január 6-án az „alsó párton levő vitézek”, és az egész lakosságon bort kerestek. A falubíró, Diák András és a vezetőség tagadta, hogy lett volna, mire a rebellisek házanként kezdték meg az átvizsgálást, és az egyiknek pincéjében találtak is 25 köbölt, amit rögtön magukkal is vittek. Csakhogy a bor egy Halászi Lőrinc nevű kolduló rabé volt, aki annak árából szerette volna fedezni váltságdíját, és már több napja haragosan követelte a tarjáni bíráktól, hogy térítsék meg a kárát. A falunak azonban erre nem volt lehetősége, és így a főkapitány-földesúrhoz fordultak a jóvátételért.31

A füleki katonák tehát mindig jogos zsákmányként kezelték a kurucok ingó és ingatlan vagyonát, bárhol is tettek rá szert. Azonban olykor hivatalos fórumnak kellett döntenie, valóban megillette-e őket a szerzett érték. Nógrád vármegye például egy Molnár Gergely nevű kuruc katona apjának ügyében tartott tanúvallomási eljárást. Molnár István ugyanis azt állította, hogy a füleki katonák elvitték házától az összes szarvasmarhát, amiben nemcsak a kuruc fiáé, hanem az övéi is benne voltak, és ez törvénytelen, mert aki nem kuruc, attól nem lehet elkobozni a jószágát.52 Egy másik esetben a Serke [Sirkovce, SK] faluba kiszálló Gömör vármegyei tisztviselők egy füleki katonák által elkobzott ló tulajdonosának kilétét akarták megállapítani. Két tanút hallgattak ki. Az egyik, Molnár Albertné jobbágyasszony, azt vallotta, hogy 1676. január 25. környékén a kurucok rátörtek Serkére, Ivócs György házát feldúlták, lovát elvitték. Nem sokkal később a tanú Molnár Istvánnal, a sógorával (nem azonos a nógrádi eset kárvallottjával!) sétálni ment, és egy mogyorósban találták meg a lovat. A legközelebbi faluba, a hangonyi bíróhoz akarták elvinni, hogy ott helyezzék letétbe, míg a gazdája érte nem megy. Azonban útközben füleki hajdúk egy csoportjával találkoztak, akik megkérdezték, kié a ló? A két tanú azt felelte, hogy találták. Erre a fülekiek elvették tőlük, pedig mindketten váltig hangoztatták, hogy van a lónak gazdája. A hajdúk viszont saját jogos zsákmányuknak mondták, hiszen ők lőtték le róla a kurucot is, csak a ló elszaladt.53

49 MNL-OL C 1087. tekercs. N2 6476., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Ismeretlen személy levele Koháry Istvánnak (Csernyik, 1677. június 5.)

50 MNL-OL C 1118. tekercs. N2 6566., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bercsényi Miklós levele Koháry Istvánnak (Sempte, 1674. április 23.)

51 MNL-OL C 1056. tekercs. Na 283., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Gyöngyöstarjáni elöljáróság levele Koháry Istvánnak (Gyöngyöstarján, 1676. január 28.)

52 MNL-OL C 1293. tekercs. N2 15259., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Nógrád vármegyei tanúvallomási jegyzőkönyv (Fülek, 1674. augusztus 9.)

53 MNL-OL C 1299. tekercs. N2 16428., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Gömör vármegyei tanúvallomási jegyzőkönyv (Serke, 1676. február 4.)

169